Az egységes magyar gyorsírás tankönyve I-III.

Előszó

Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Úr Őnagyméltósága 97.404/1926. V. számú rendeletével életbe léptette az egységes magyar gyorsírást. Ez a rendelet új korszakot nyit a magyar gyorsírás történetében és kétségtelenül nagyjelentőségű lesz az egész magyar kulturális életre. Az iskola szempontjából lényeges könnyebbséget jelent az, hogy a sokrendszerűséggel járó zavarok most egy csapásra megszűnnek. A gyakorlati élet emberei viszont azért üdvözlik örömmel a rendelet megjelenését, mert az egységes rendszer mellett az eddiginél sokkal szélesebb körökben nyílik meg a lehetőség a gyorsírás alkalmazására s nincs messze az idő, amikor minden közhivatalban és magánirodában gyorsírással folyik majd az írásmunkának 90%-a, amit eddig közönséges írással végeztek. Nagyon előnyös a tanuló ifjúság szempontjából az a körülmény is, hogy most már kivétel nélkül mindenki azt a gyorsírási rendszert tanulja majd, amellyel a legjobb gyakorlati eredményeket lehetett elérni, amelyet a tapasztalás szerint legrövidebb idő alatt lehet megtanulni és begyakorolni s amelyet éppen ezért ajánlottak egységes gyorsírásnak, rendszerkülönbség nélkül, a magyar gyorsírási élet legkitünőbb reprezentánsai.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter Úr Őnagyméltóságának kitüntető megbízásából nekem jutott a feladat, hogy az egységes gyorsírás tankönyvét elkészítsem. Hálás köszönettel fogadtam ezt a megbízást, melyben legyen szabad elismerését látnom annak a szerény munkásságnak, melyet 15 éven át folytattam az egységes magyar gyorsírás megvalósítása érdekében. Köszönetemet fejezem ki Traeger Ernő dr. Őméltóságának, a gyorsírási ügyek m. kir. kormánybiztosának is, aki megbízásomat javaslatba hozta s aki az egész magyar gyorsírótársadalom osztatlan háláját érdemelte ki azzal a fáradhatatlan és önzetlen munkássággal, mellyel az egységes gyorsírási mozgalmat a reális megvalósulás útjára juttatta.
Köszönettel tartozom Csehély Aladár barátomnak és munkatársamnak, aki a feladatok mondatpéldáinak összeállításánál értékes segítséget nyujtott.
Remélem, hogy az egységes magyar gyorsírás tankönyve éppúgy megnyeri majd kartársaim tetszését, mint tankönyvem eddigi kiadásai s ezzel a könyvvel is sikerül majd új, lelkes barátokat szereznek a gyorsírás ügyének.
Budapest, 1927. január 25-én
Dr. Radnai Béla Vissza