Előszó
Beszámolót írni egy olyan konferenciáról, amelynek leglényegesebb anyagait az olvasó maga is elolvashatja, meglehetősen hálátlan feladat. Hogy mégis vállalkozom erre a referátumra, annak az az oka,...
Tovább Előszó
Beszámolót írni egy olyan konferenciáról, amelynek leglényegesebb anyagait az olvasó maga is elolvashatja, meglehetősen hálátlan feladat. Hogy mégis vállalkozom erre a referátumra, annak az az oka, hogy az oslói konferenciának volt néhány olyan vonása, s nem kevés megszívlelendő tanulsága, amelyek éppen a mi számunkra nagyon fontosak lehetnek. Mindez természetszerűleg nincs benne azokban az anyagokban, amelyeket a továbbiakban végiglapozhat az olvasó. Van még egy ok, s ha talán ez az első pillanatra külsődlegesnek is látszik, úgy gondolom, mégsem elhanyagolható, mert bizonyos belső, tartalmi jegyeket takar. Arról van szó ugyanis, hogy a konferencia külsőségeinek, formájának és keretének leírása jól érzékeltetheti, hogy a rendezőit és a résztvevők milyen fontosságot tulajdonítottak az ifjúság filmrenevelése ügyének. S a kört nyugodtan bővíthetjük, hiszen a megjelentek sok otthonmaradtat, sok szervezetet, érdeklődőt képviseltek, s az UNESCO résztvétele, anyagi támogatása tulajdonképpen az egész világ érdeklődését jelezte.
Vissza 
