Villamosenergia-átalakítók 1.

Előszó

Az utolsó három és fél évtized a villamos gépek elméletének egyedülálló forrongó forradalmi időszaka volt, és úgy tűnik, hogy napjainkban jut nyugvópontra. A villamos gépek főbb típusai és állandósult üzemük elméletének alapjai a századforduló táján kialakultak. A fejlődés ezután - a felhasznált anyagok és a technológiák területeiről eltekintve - a gép és környezete közötti kapcsolat - indítás, fordulatváltoztatás, záraltok, szabályozás stb. - elméleti kérdéseinek vizsgálata terén bontakozott ki. A második világháború előtt a gyakorlat részére csak a nagy szinkron gépek zárlati tranziensei voltak érdekesek, elméletük a harmincas évek táján ki is alakult. A második világháború során és után a szabályozástechnika, a vezérelt félvezetők, a digitális- és processzortechnika alkalmazás a számítástechnika lehetőségeinek kihasználásával együtt már valamennyi gép tranziens viszonyainak vizsgálatát követelte, amelyekhez - elsősorban a törpegépek rohamos térhódításával - az aszimmetrikus üzem, ill. felépítés kérdései járultak. A korábban már alapjaiban kialakított és most újra felfedezett, a tranziensek számítására is alkalmas egységes gépelemek kezdetben teljesen kiszorították a klasszikus gépelméletet, annak módszereivel és nézeteivel együtt, kivéve az akkor még kevéssé értékelt magyar térvektoros módszert. Jelenleg az egységes gépelméletek tarka sokféleségének egymás közötti, ill. az egységes és klasszikus elmélet harcai után új szintézisükre értek meg a feltételek.
Az elmondottakból is látható, hogy egy, az energiaátalakítók általános alapjait bemutató mai korszerű könyvnek hordoznia kell - a gazdasági és pedagógiai kényszerekkel megszabott terjedelmi korlátok figyelembevételével - a következő jellemző vonásokat." Vissza