A magasabb világok megismerésének útja

Előszó

Ennek a könyvnek az eredetije legelőször 1904-ben, legutoljára 1940-ben jelent meg Németországban. Időközben úgy németül, mint minden más világnyelven is sok kiadást ért meg. Legtöbbet Schweizban. Magyar fordításban azonban most jelenik meg először.
Olvasásánál a mai olvasónak a nyelvezet két nehézségével kell megbirkóznia. Az első nehézség: egy bizonyos régies terminológia. E terminológiában az a sajátos olvasóközönség nyilatkozik meg, amelyik részére a könyv eredetileg íródott s amelyhez a szerző, a kulturális kontinuitás érdekében kénytelen volt még ebben a művében alkalmazkodni. - A másik nehézség: a jelképes kifejezések sokasága. Ez magából a könyv témájából fakad, amely lelki és erkölcsi élményekkel foglalkozik és így kénytelen - mint minden más hasonló tárgyú szépirodalmi és tudományos ismertetés is - számtalan jelképes kifejezést használni. Ennek oka, hogy a mai korban a nyelvek a maguk kifejezéseit a külső fizikai világból merítik, a lelki, erkölcsi tények jellemzésére külön szavaik nincsenek, hanem ezeket a fizikai világból származó kifejezésekkel jelképesen írják körül. Ilyen értelemben használja a pszichológia, az etika és a költészet a következő jelképes kifejezéseket: a tudat küszöbe, a lelkiismeret szava, a szeretet kapcsai, a gondolkodás világossága, az érzés melege, a lélek egyensúlya, továbbá tüzes temperamentum, ragyogó kedély, maró gúny, belátás, meglátás, megvilágosodás, színes és szürke egyéniség, stb., stb... Vissza