Előszó
Kedves Olvasóm!
Engedd meg, hogy elmondjak neked egyet-mást, mielőtt ennek a könyvnek az olvasásába belekezdenél. Amit mondani fogok, rövidke útbaigazítás lesz. Ez a Fehér Torony, amelyikről...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasóm!
Engedd meg, hogy elmondjak neked egyet-mást, mielőtt ennek a könyvnek az olvasásába belekezdenél. Amit mondani fogok, rövidke útbaigazítás lesz. Ez a Fehér Torony, amelyikről szó lesz, a földgömb számos pontján látható. Mindenütt felnyúlik a magasba, ahol a földön egy-egy falu fekszik alázatosan.
A torony hívei egyszerű keresztény emberek. Az ő bűneik és erényeik, az ő sebeik és értékeik minden falusi torony alatt megtalálhatók. Lehet, hogy részben. Esetleg egészben.
Amit tehát mondani fogok, általános kép. Nem fénykép! Ne keresd tehát Nevetlenfalut a térképen. Van ugyan ott egy ilyen nevű község, de az nem ez.
Ahová mi most megyünk, ott még magam sem jártam. Ott nincsen kitaposott út. Ott a vágy keresztezi az óhajt s ott csak a képzelet finom papucsát tűri a föld.
Amit el fogok mondani, az jobbára délibábos látomás, nyíri legenda, amely a forró rajongás napsütésében s az élettapasztalat rögös síkságán született.
A könyvben szereplő Apostol tisztelendőt sem leled meg. Ő ott jár valahol, ahol Csaba királyfi. Ég és föld között: az álmok titokzatos tejútján.
A földön csak az Apostol tisztelendők árnyékát látod. Ők is tesznek-vesznek. Terveznek és temetnek. Keresztelnek és esketnek. Kár, hogy feketéknek látják őket az emberek . . .
Vissza 
