Egy állatorvos élete, történetei (dedikált példány)

Fülszöveg

A könyvet, melyet a kezében tart, és megismerhet Tisztelt Olvasóm, az élet írta!
Hivatásom: „állatorvos doktor". Már az elnevezésből is valami erő árad: állatainkért mindenre készek vagyunk! Az orvos gyógyít, segít, támogat. A doktor ennek „szinonimája" is: „elhelyezi" viselőjét. Ugyanakkor ne felejtsük: „Doktor mindenki lehet, de az orvos - az valami más!"
Ez a „valami" az ötévesen, remegő kézzel lovat etető kisfiúból 40 év alatt „Szerzőt" teremtett. Szerzőt, aki bepillantást akar adni abba a világba, ami talán a Kollégák számára is nyújthat újat, de bizonyára érdekes lehet a „civileknek" is.
A „curriculomat" színesítik a felejthetetlen vidékhez fűződő tizenöt évi gyakorlat alatt született, a különböző állatfajokhoz és gazdáikhoz kötődő történetek. Igyekszem bemutatni „Vazs megyét", azokat a községeket, amelyekben éltem és dolgoztam. Megtelik történetekkel és élettel a Pinka-völgye, a vasi Hegyhát, de járunk Savariában, Castrum Ferreumban: Szombathelyen és Vasváron, de az Őrségben is. A „látnivalókról" Mohai Péter fotográfus felvételei gondoskodnak. Kötődésemet - amely máig és örökké tart - mutatja be a Tolnay Sándor Klub története, amely 25 éve fogja össze a megyéből származó hallgatóimat.
Ez már átvezet a tanári pályámra. Megismerkedhetnek a szívembe zárt hallgatókkal. Nevelőtanári működésem számomra felejthetetlen élményt adott. Tíz év alatt bejártuk az országot, élveztük a „homloknyi ország" szépségeit, benne az ott, és a vidékért élő, értékes, lokálpatriótaként is kiváló kollégákkal. Ők is adtak diákjaim „batyujába". Számosan közülük érdekes kutatómunkámból is részesültek, jelzik ezt a bemutatott szakdolgozatok, diplomamunkák is.
Beszámolok az Üllői Kísérleti Intézet és (Makovecz Imre előszavával) az Oktató Nagyállat Klinika születésének történetéről. Sorra kerülnek az 1985-1998 között megrendezett (l-XIII.) Biotechnológiai Kerekasztal Konferenciák, a „Megőrzött ízek" sorozat és a „Magyarok asztala" kódex, valamint külföldi útjaim „műhelytitkai" is. Mindeközben igyekszem felvillantani a nagy elődök, a segítők, a pályatársak arcképeit. Ábrázolni akarom azt a szakmai, emberi világot, ami egyedülállónak és megismételhetetlennek látszik, de szeretném, ha az Olvasó soraim között a jövőbe vetett hitemet és optimizmusomat is felfedezné.
Bízom tehát abban, hogy átsüt a lapokon a múlt tisztelete és szeretete, a közelmúlt és a jelen bemutatása pedig adjon biztatást a jövendő állatorvos doktorainak: ennél az élethivatásnál kevés szebb dolog juthat annak, aki ezt az utat választja. Ahogy Zrínyi Miklós, a költő mondja: „Sors bona, nihil aliud! Csak jó szerencse kell, semmi más!"
Tisztelettel ajánlom a kötetet Önöknek! Vissza