Totem és tabu

Előszó

Az itt következő négy értekezés, mely e könyv alcíme alatt az általam szerkesztett "Imago" című folyóirat első két évfolyamában jelent meg, első kisérletem arra, hogy a pszichoanalizis nézőpontjait és eredményeit a néplélektan megoldatlan kérdéseinél felhasználjam. Módszertani ellentétben állanak tehát az értekezések egyrészt W. Wundt nagyszabású művével, mely a nem-analitikus lélektan feltevéseit és munkamódját állítja ugyanezen cél szolgálatába, s másrészt a zürichi pszichoanalitikus iskola munkáival, melyek viszont az egyéni lélektan kérdéseit igyekeznek néplélektani anyag bevonásával megoldani.
Szivesen elismerem, hogy munkálataimhoz e két oldalról kaptam közvetlen ösztönzést.
Munkám hiányait jól ismerem. Nem szólok azokról, melyek e vizsgálatok úttörő jellegéből folynak. Egynémelyikük azonban megkívánja, hogy néhány szóval bevezessem. Az itt egyesített négy értekezés a művelt emberek tágabb körének érdeklődésére tart számot s tulajdonkép mégis csak kevesek érthetik és ítélhetik meg őket, azok, akik előtt a pszichoanalizis sajátossága szerint már nem ismeretlen. Közvetíteni akarnak az etnologusok, nyelvbuvárok, folkloristák, stb. és a pszichoanalitikusok között és mégsem adhatják meg egyik csoportnak sem, amire szüksége van: az előbbieknek a kielégítő bevezetést az új pszichológiai technikába, az utóbbiaknak a feldolgozásra váró anyag kellő ismeretét. Munkámnak tehát meg kell elégednie azzal, hogy itt is, ott is figyelmet ébresszen és várakozást keltsen aziránt, hogy a gyakoribb összetalálkozás egyik oldalon sem maradhat haszon nélkül a kutatásra. Vissza