Magyar Kórus 1946. június

Előszó

Ritmust, több ritmust!
II. Hozzászólások Bárdos Lajos cikkéhez

Népénekünk mai fő hibája, a ritmustalanság elleni küzdelemre adta ki a jelszót legutóbbi írásunk a MK 63. számában. A kérdés élénk visszhangot váltott ki. A hozzászólások közül a legtartalmasabbakat itt összegezzük.
Általános megjegyzések
Homicskó Géza: A hibák oka többnyire a) a nép a templomban tanulja az éneket, ahol §§ rendre nem utasítható, se nem javítható, b) a templom akusztikája többnyire csúffá teszi az orgonajáték pontos ritmusát, c) az orgonás maga sem játszik pontos ritmusban.
Célt téveszt, aki úgy akar segíteni, hogy stentori hangon rivallja a templom öblébe a helyes ritmust, vagy, ha hanggal nem bírja, gyerünk bele a mixtúrákkal, vagy a tuttival. Az eredmény kevés, a botrány még nagyobb. Az ilyen brutális betörés az ének és ima megszentelt légkörébe feldúlja az áhítatot.
Ehelyett ajánlatosabb:
a) Négy-öt jóhangú és gyakorlott énekes álljon az orgonás mellett s ne akkor durrantson rá a népre, amikor vontatni kezd, hanem pontos kezdéssel, határozott hangvétellel énekeljen elejétől végig.
b) Hogy mindenki rögtön kezdhesse az éneket, legyen mindenhol énekszámtábla. (De ne a multhsti litánia számaival!)
c) Ha ritmushibák mutatkoznak, mérsékelt staccatojáték összeterelheti a széledező báránykákat.
d) A sorvégek nagy elhúzása esetén az orgonás pontos végzéssel hirtelen abbahagyja a játékot, hadd énekelje ki a nép az elmaradt szótagokat. Az elképedés és restelkedés jó hatással szokott lenni a tömeg énekritmusára.
e) Legfontosabb a megelőző gyógymód: a pontos iskolai oktatás.
László Consilia: A jó ritmus ügyének igen fontos eszköze a tervszerű és jó előjáték. A hallgatók figyelmének vásznára előre felvetíti az ének helyes ritmusát, dallamát, tempóját, ötletesen hangsúlyozza az esetleges kritikus részletet is. Nagy hatalom a jó kántor orgonája! Ezzel nem kísér, hanem vezényel! Az orgonálás ne legyen méla cammogás a tömeg tehetetlenségi nyomatéktól súlyos „ténfergése" után, hanem lendületes és rendíthetetlen élenjárás. Inkább egytized másodperccel előzze meg az orgona hangja az éneket, mint fordítva!
Rossá Ernő dr. fentieken kívül hangsúlyozza a templomi énekpróbák fontosságát is. Legalkalmasabban délutáni ájtatosságok előtt vagy után tarthatók ilyen 15-20-30 perces közös próbák.
Igen hasznos hozzászólások érkezek az egyes részletkérdésekhez is. Vissza