Az ovariumcarcinoma aktuális klinikai problémáiról 1974/3

Előszó

Dr.Lampé László
A rák napjainkban az elméleti és gyakorlati orvostudomány szinte legizgatóbb kulcskérdésévé vált, hiszen aetiologiájának felfedezése, tovaterjedésének megismerése és a gyógyeredmények jelentős javítása évtizedek óta csak ígéret maradt az egyre nagyobb anyagi ráfordítások ellenére.
A petefészekrák különleges helyzetét és jelentőségét több körülmény magyarázza:
- korai stádiumban sem gyanú, sem biztos jele nincsen, ezért korai diagnosztikája nem megoldott;
- viszonylag gyakori megbetegedés: a nemi szervek rákos megbetegedéseinek 15-25%-ában fordul elő, s a rákbetegség előfordulási arányának növekedésével, valamint az átlagos életkor kitolódásával gyakoriságának emelkedése tapasztalható. A századforduló idején pl. a nemiszervi rákos betegek 10 %-a volt a petefészekrákban szenvedők aránya, ma ez kb. 20%-ra tehető.
- a korai felismerésre az egyetlen lehetőség a 6-12 hónaponkénti, rendszeres és gondos nőgyógyászati vizsgálat. A tojásnyinál nagyobb cystikus tumorok legtöbbször ovarialis eredetű valódi daganatok, ezért a diagnosis egyet jelent a műtéti javallattal. A jó-, vagy rosszindulatúság műtét előtt nem állapítható meg, ezért nem szabad a műtéttel késlekedni.
- az utóbbi 1-2 évtizedben ennek a végtelen változatokat mutató daganatféleségnek feltárták addig ismeretlen sajátságait /cytogenetikai tulajdonságok, az anyagcsere folyamatok néhány fontos részlete, stb./, de javultak a therapia lehetőségei is. A radioactiv aranyizotop, a különféle cytostatikumok alkalmazása s ezek kombinálása a korábbi eljárásokkal, továbbá a nagyobb energiájú sugártherapia bevezetése új reményeket nyújtanak az eredményesebb gyógykezeléshez. Vissza