A szervetlen kémia alapjai

Előszó

Az irodalomban számos törekvés található az új szemléletű szervetlen kémia kialakítására, egyetemi előadásának módjára. Remy, Riesenfeld, stb. klasszikusnak mondható tankönyveivel szemben Schwarzenbach, Heslop és Robinson, Cotton és Wilkinson előadásmódjai jelentenek új irányt. Mindazonáltal ezek a munkák sem mentek elég messze. Bár kvantummechanikai szemléletre alapozzák mondanivalójukat, nem használják fel mindazokat a lehetőségeket, amelyeket ez a tárgyalási mód az általánosítás számára nyújtani képes. Így pl. valamennyien foglalkoznak az elektronegativitás fogalmával és némely, az elektronegativitásokból levonható következményekkel, mégsem aknázzák ki az elektronegativitási viszonyokból adódó szabályszerűségeket. Nem mutatnak rá elég hangsúlyozottan, hogy az elektronegativitások értéke az az adat, amelyet, ha valamit, ezt kell a vegyésznek fejben tartania. Nem alkalmazzák a sajátságok változására a polarizáció elmélete által adott szemléletet és ezáltal a szervetlen kémia ismeretanyagának könnyebb emlékezetbe vésését.
Az eddigi szervetlen kémiai előadás sokszor egymástól független adathalmaza helyett a hallgatónak meg kell tanulnia az elem helyét a periódusos rendszerben, amiből a szabad atom elektroneloszlása közvetlenül adódik, az atomok körülbelüli méretét, vagy legalábbis méretviszonyait és az elektronegativitások közelítő értékeit. Ezzel oly vázat nyer a hallgató, amelyre már könnyebben, logikusabban tudja elhelyezni a szervetlen kémia adatszerű megállapításait... Vissza