Magyar alkémisták

Előszó

Az 1909-10. évek nagyrészét külföldön, a berlini és müncheni műegyetemen töltöttem. Bár céljaim mások voltak, találtam alkalmat arra is, hogy az ottani könyvtárak nagyszámú alkémiai tárgyú munkáját áttanulmányozzam. E tanulmányok hatása alatt határoztam el magamat a magyar alkémia történetének megírására. Az adatgyüjtés megindult, s boldog voltam, ha e régi munkákban egy-egy magyar vonatkozást találtam. Hazatérve figyelmem másfelé terelődött. Az adatgyüjtés abbanmaradt. 1922-ben egy kis cikk jelent meg a „Minervádéban, amelyben Eckhardt Sándor a magyar rózsakeresztesekről ír. Ez a cikk újra ráterelte figyelmemet a magyar alkémistákra. A félbenmaradt adatgyüjtés ismét megindult. A munka lassan haladt előre. 1924-ben végre több időt szentelhettem néki, most már gyorsabb ütemben ment a munka. így született meg a „Magyar alkémisták" című munkám.
Jól tudom, hogy új útakon járok. A magyar aranycsinálókról eddig csak néhány kisebb cikk jelent meg. Schwarz, Kropf, Magyary-Kossa dolgozatai ezek, amelyek reflektorként világítják meg egy-egy pillanatra a magyar alkémistákat. Én többet akartam. Feltárni mindazt. amit a mai viszonyok megengednek. E végből átkutattam a Magyar Nemzeti Múzeum, a M. T. Akadémia és a budapesti Egyetemi Könyvtár kéziratait, felhasználtam a bécsi National-Bibliothek kézirattárát, továbbá az oxfordi, a casseli, a londoni, a bázeli és az amszterdami könyvtárakat. Mindenhol szívesen fogadtak, mindenhol szívesen bocsátották rendelkezésemre a kért adatokat, csak a magyar vidékhez fordultam hasztalan. Vissza