...együtt vadászni (dedikált példány)

Előszó

Gyerekkorom óta írogatok, de eddig nem kerítettem sorát, hogy a leírtakat összeszedjem, rendszerezzem. Különben is csak addig izgatnak a történeteim, amíg meg nem írom őket, utána már nem szeretek foglalkozni velük, javítgatni, átírogatni - legtöbbször maradnak olyannak, ahogy először papírra kerültek, kicsit fésületlennek.
Igazából azt sem tudom eldönteni, hogy mi szerint szedjem csokorba őket, nekem majdnem egyformán kedvesek, de tudom, hogy a szokványos dolgok unalmasak, így inkább csak a különöseket adom közre, azzal a mottóval, hogy "ilyen is csak velem történhetett meg."
" ... együtt vadászni" - sok tépelődés után kapta ezt a címet a kis gyűjtemény, mert rájöttem, hogy a magányos lesen töltött órák, éjszakák és az átcserkészett napokon végtelenül jól esett kellemesen elfáradni, lelkileg feltöltődni, de mégis az említésre méltó dolgok többnyire akkor estek meg, ha voltak társaim, testvérbátyám, gyerekeim, vadásztársak, barátok, vadőrök, na és a "négylábúak", lovaim, kutyáim. Az írás és a vadászat egy volt az életemmel, hisz szinte csak vadásztörténeteket vetettem papírra. Én is, mint oly sokan, csúzlival, légpuskával kezdtem, de ebben is az erdőn-mezőn barangolás fogott meg igazán, s később, amikor puskás vadász lettem, sok gyerekkori tapasztalat vált hasznomra. Siker és kudarc gyakran együtt jár, vagy csak egy keskeny ösvény, a véletlen választja el őket egymástól, de nagyon valószínű, hogy épp a véletlenre kenjük rá a sikertelenséget. Tanulságul szolgáljanak az alábbi történetek, s ha még szórakoztatóak is, akkor szándékom is teljesült. Vissza