A reneszánsz másodvirágzása

Előszó

A sárospataki vár a magyarországi késő reneszánsz legépebben megmaradt épületegyüttese. Építtetője, Perényi Péter a XVI. századi magyar történelem egyik kiemelkedő egyénisége. Az épületegyüttest a Rákóczi-család nagyszabású palotaépítkezései, erődítései révén fejedelmi rangjához méltóan tovább bővítette a XVII. században. Kiállításunk címében Sárospatak történetének két meghatározó, országos jelentőségű családját emeltük ki. A város s a régió bő 100 esztendejét áttekintő kiállításunkon azonban több családot sorolhatnánk fel, azokat, akiknek ténykedése alakította vidékünkön a virágzó késő reneszánsz építészetet, művészetet, meghatározta a művelődés és az oktatás fejlődését. Sárospatak történetében a bemutatott időszakban a Perényi-, a Dobó-család, a Dobó örökösök, a Lorántffy- és a Rákóczi-család követte egymást, rövid időszakra még a Kamara (1567-1573) is kezelésébe vette a Pataki uradalmat. A történelmi Magyarország északkeleti részében számos befolyásos családot említhetünk a Perényiek és a Rákócziak által kijelölt korszakban.
A XVI. században az ország legnagyobb birtokosai sorából tulajdonosok voltak a vidéken a Báthoryak, a Serédyek és a Bebekek. A szabad királyi és bányavárosok között említhetjük Késmárkot, Lőcsét, Bártfát, Kisszebent, Eperjest, Kassát, Nagybányát. Megemlíthetjük a várral rendelkező mezővárosokat is: Eger, Ónod, Szerencs, Tokaj, Szatmár, Munkács. A Perényi- és a Rákóczi-család a történelmi Magyarország északkeleti részéről származott. A Perényi család első birtoka az Abaúj vármegyei Perény, a Rákóczi-család névadó települése a Zemplén megyei Rákóc volt, mindkét család ősei a XIII-XIV. században emelkedtek a köznemesek közé. A Perényiek első említett őse Dobos Orbán, aki III. András királytól 1298 körül kapta birtokul a névadó helységet. Orbán egyik, István nevű fiától származik a családnak az az ága, amely a XIV-XV. században és a XVI. században Patakot uralta. A család felemelkedése István fia, Péter idejében indult el. Bekerült a király kíséretébe, majd regéci királyi várnagy lett (1360). így kelthette fel Zsigmond király (1387-1437) figyelmét, aki uralkodása kezdetétől kegyeibe fogadta: a diósgyőri váruradalom élére került. Péter legidősebb fia, Miklós a királyi udvarban kapott méltóságot: pohárnokmester (1387-90). A tisztséghez megfelelő rangú birtokként a király 1387-ben a zempléni Terebes várát adta a családnak, mely ettől kezdve a Perényiek székhelyévé vált. Fia, Miklós (idősebb) hamarosan még fontosabb posztra emelkedett, elnyerte a szörényi bán (1390-92) tisztséget. Ezután öccseivel, Jánossal és Imrével együtt megkapta Füzért és uradalmát. A török elleni harcokban szerzett érdemeiért Perényi Miklós megkapta a délvidéki Érdsomlyó várát, ezt 1390-ben elcserélte Patak és Újhely városaira és a közöttük fekvő várra. Ezt követően 40 esztendőn át a Perényiek birtokolták Patak-Újhely várát és a környező területet. A Patak városában álló udvarház volt a lakóhelye Miklós gyermekeinek. László és az ifjabb Miklós királyi apródokként szolgáltak. Miklóst gyakran Patakinak is nevezték. 1428-ban Pataki Perényi Miklós halálával (fivére, László 1425-ben meghalt) a családnak ez az ága kihalt, birtokai visszaszálltak a koronára. Vissza