Építészeti hangtan (dedikált példány)

Előszó

A hangjelenségekkel foglalkozó tudomány (akusztika) egyik legfontosabb gyakorlati irányú fejezete az építészeti hangtan. Két nagy részre oszlik, a belső terek hangtanára és a szilárd testek hangvezetésére. Ez a két rész elméleti alapok és kísérleti módszerek tekintetében ugyan nem csatlakozik szorosan egymáshoz, de a közös cél — jó akusztikájú helyiségek építése — egységessé kovácsolja.
Az akusztika (görögül hallani) szót kétféle értelemben használjuk. Tudományos szóhasználat szerint az egész hangtan tudományát jelenti, kevésbbé pontos és inkább a közönség körében szokásos használata pedig valamely helyiségben, vagy előadóteremben lefolyó hangjelenségek kellemes vagy kellemetlen élettani hatásával kapcsolatos. „Ennek a teremnek rossz az akusztikája", ez a kifejezés pongyola, mert a kellemetlen hanghatás előidézésében számos tényező szerepel. Éppen ezeknek a tényezőknek a közelebbi megvizsgálása a feladatunk, ha a hangtanilag helyesen vagy helytelenül épített termeik tudományával foglalkozunk.
Mégis a kifejezés egyszerűsége miatt sokszor ilyenértelmű használata is indokolt. Az építészeti hangtan tulajdonképpen nem tárgyalható a hangjelenségek alaptulajdonságainak és fontosabb törvényeinek előrebocsájtása nélkül. Ezúttal nagy részüket ismertnek tételezzük fel; szükség esetén egy korábban megjelent -munkára1 utalunk, amely ezeket az alapokat tartalmazza. A hangforrás legfontosabb tulajdonságainak és a hangterjedés egyes jelenségeinek tárgyalását, valamint a szükséges akusztikai mérések ismertetését azonban ennek ellenére sem mellőzhetjük, mert a zárt termekben lefolyó hangjelenségek nagy része csak ennek alapján közelíthető meg. A szabadban való hangterjedés tárgyalása azért is fontos, mert a teremhangtan és a nyilt tér hangtana között nem olyan éles a határ, mint ahogyan a fal elválasztja a belső teret a külsőtől. A szabadtéri színpad, vagy az antik színház hangtani feladatai igen szorosan csatlakoznak a belső terek akusztikájának kérdéseihez.
Ez az összefoglaló munka tankönyvnek készült és gerincét a szerzőnek a Mérnöki Továbbképző Intézet 1947. és 1948. évi tanfolyamain tartott előadásai szolgáltatják. Az Intézet vezetőségének előzékenysége folytán sikerült a könyvet az előadások anyagához képest problémakörben és terjedelemben annyira kibővíteni, hogy mint az első magyarnyelvű rendszeres építészeti hangtan, jelenhetik meg. Az aránylag nagy átfogott anyaghoz képest mégis szűk keretek mellett nem kívánható, hogy a kérdések és megoldások felsorolását könnyen áttekinthető formában, alapos tárgyalással kézikönyvszerűen adjuk. Vissza