Muszorgszkij: Hovanscsina

Előszó

Részlet a könyvből:

"Amikor Nagy Péter cár szélesre tárta hatalmas birodalma kapuit a Nyugat felé, az addig Európától majdnem teljesen elzárt Oroszország előtt mélyreható politikai-gazdasági változás távlatai nyíltak meg. Nagyon természetes, hogy ezek előbb-utóbb jelentkeztek kulturális téren is. Az átalakulás szükségszerű volt, az ország felemelkedése szempontjából elengedhetetlen. Mégis, néhány vonatkozásban később nem kívánatos eredményeket is hozott.
A 18. századi orosz társadalom vezető rétege, a nemesség és a lassan kialakuló nagypolgárság nyugatra csodálkozó ámulatában rövidesen odáig ment, hogy minden hazai kultúrértéket - mint alacsonyabbrendűt - mélységesen lenézett. "Előkelőbb körökben" csak franciául illett beszélni, a népdal menthetetlenül kiszorult a cselédség és jobbágyság soraiba, az előadó-művészet egyetlen igazán felkarolt ágát, az operát pedig elárasztották a külföldiek. A nápolyi opera seria mesterei közül Galuppi, Traetta, Paisiello, Sarti és Cimarosa udvari karmesteri minőségben, vagy mint operakomponisták Szentpétervárott bőségesen arattak dicsőséget és aranyat. A hazai szerzők pedig, ha egyáltalán szóhoz jutottak, így Berezovszkij, Bortnyanszkij, vagy Fomin, szigorúan követték az olasz mesterek stílusát. Meglepő módon nem az ő, hanem egy olasz szerző, Carvos műveiben mutatkozik először az orosz népdal halvány befolyása. Igaz, az ő működése viszont már majdnem teljes egészében a 19. századra esik." Vissza