Magyar Irodalmi Lexikon

Előszó

A most megjelent MAGYAR IRODALMI LEXIKON régóta érzett hiányt kíván pótolni. Csaknem minden művelt nemzetnek van már ilyen lexikona, ezért a magyar sem várathatott soká magára. Elég például a német irodalomra hivatkozni, ahol szinte évről-évre jelennek meg ilyen kisebb-nagyobb szaklexikonok, aminő Herm. Anders Krüger: Deutsches Literatur-Lexikon. Biographisches u. bibliogr. Handbuch mit Motivenübersichten u. Quellennachweisen. München 1914. (8°, VII., 483 1.) vagy Hans Röhl: Wörterbuch zur deutschen Literatur. Leipzig u. Berlin 1921. (Kis 8°, IV., 202 1.). Most van továbbá sajtó alatt Paul Merker és Wolfgang Stammler szerkesztésében és kiadásában egy három kötetre tervezett „Reallexikon der deutschen Literaturgeschichte", melyből az első kötet már meg is jelent (Berlin 1925). Ezeket némileg kiegészíti a Kürschner évről-évre megjelenő „Literatur-Kalender"-je, mely a jelennel tartja fenn a közvetlen érintkezést. Azt mondhatnánk erre, hogy nekünk is ott van a Szinnyei-féle „Magyar írók élete és munkái" (Budapest 1891-1914.) c. 14 kötetes mű, a Gulyás-féle folytatással, de az előbb felsoroltakon kívül a németeknek is van ilyen, csakhogy még tágabb körre kiterjesztve (Allgemeine Deutsche Biographie), sőt az osztrákoknak is (Konst. Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich /Wien 1857-92] 60 kötet), melybe akaratunk ellenére a mi íróinkat is belevették és azért mégis folyvást újabb és újabb irodalmi szaklexikonokat adnak ki.
Az elmúlt év folyamán azért örömmel töltött el, midőn arról értesültem, hogy két kiváló gimn. tanár, ú. m.: Fóris Miklós, dr. Ványi Ferenc és dr. Tóth András egyet. r. előadó egy magyar irodalomtörténeti lexikon kéziratával kopogtattak be a „Studium" könyvkiadó részvénytársaság igazgatóságához. Az igazgatóság engem szólított fel a terjedelmes kézirat átolvasására és véleményadásra. Szívesen vállalkoztam rá, mert örömet okozott annak látása, hogy gimnáziumi tanárok vállalkoztak e munkára, amely elsősorban a tanulóifjúság számára szolgál segédkönyvül, de azután az egyetemi ifjúság és művelt közönség számára is nélkülözhetetlen kézikönyv lesz. A magyar irodalomtörténeti kutatás tekintélyes részét, főként a Toldy Ferenc halála (1875) után következő korszakban, középiskolai tanárok végezték s így azt is óhajtjuk, hogy az összefoglalás munkájából is kivegyék részüket.
A nekem bírálatra és véleményadásra átadott kézirat alapos és komoly munkára vallott, csakhogy csupán magyar életrajzi lexikon volt, kiegészítve költőkből és írókból vett szállóigékkel. Vissza