Szöveg és kép az olvasókönyvekben

Előszó

A pszichológiai és pedagógiai tudományok hazai művelőinek figyelmét mind a mai napig sajnálatosan elkerülte a tankönyvek illusztrálásával összefüggő kérdések kutatása. Igaz, más országokban sem sokkal kedvezőbb a helyzet, s legfeljebb a téma jelentőségének felismeréséig és a kutatási tervek kimunkálásáig jutottak el. Így tehát a tankönyvvel foglalkozó szakember még arra sem számíthat, hogy a külföldi tudományos eredményeket hívja segítségül munkájához.
Ez a körülmény indokolja, hogy a tankönyvek illusztrálásával foglalkozzunk, s ide tartozó kérdéseket pedagógiai, pszichológiai szempontból vizsgáljunk. Ha szerény keretek között is, de az alapkutatás igényével láttunk hozzá a kísérletek elvégzéséhez. Hazai vonatkozásban az első olyan tanulmánykötetet kapja kézhez az olvasó, amely a tankönyvet forgató gyermek nézőpontjából elemzi az illusztráció és a szöveg kapcsolatát. Megírásakor nemcsak a tankönyvek szerkesztőire és illusztrátoraira gondoltunk, hanem az általános iskolák pedagógusaira is. Hiszen éppen az ő tevékenységük nyomán válik a tankönyvekben konzervált ismeret a gyermekekben teljesítményképes és személyiséget formáló tudássá. A sikeresebb oktató-nevelő munka érdekében éppoly nagyfokú tudatossággal kell felhasználniuk a tankönyv képeit, akárcsak a megtanítandó szöveget. Ehhez elengedhetetlen annak belátása, hogy a kép, az illusztráció a tankönyv szerves része, az oktatási folyamat közvetlen ösztönzője, a gyermek megismerőtevékenységét előmozdító pszichológiai és pedagógiai tényező. Könyvemben részletesen leírtam mindazt a sokféle - többnyire kedvező - hatást, amelyet a nem színes, tehát fekete-fehér nyomatú illusztrációk és műalkotások reprodukciói kiválthatnak a gyermekből. A szöveg és kép összehangolt, együttes hatása közrejátszik abban, hogy a pedagógus erőfeszítését siker kísérje. Vissza