Mezőtúr és Túrkeve a forradalmak alatt (rossz állapotú)

Előszó

Történelmet irnak a szerzők ebben a könyvben. Mezőtúr és Túrkeve városok történelmét egy eltévelyedett, elvetemült korszakban. A hazafiatlanságnak szörnyü daemona tüzet gyújtott az ország fővárosában. A tüzet felkapta, szétszórta az orkán, tüzvész támadt országszerte. Lángolt, perzselt, égetett, rombolt. Nyomában mindenütt pusztulás. Pusztulása erénynek, becsületnek; értéknek, életnek, jogrendnek, hitnek, hazának.
A mi két városunkban is fellobogott ez a pusztitó tüz. Az emberi gyöngeség, eltévelyedés, tudatlanság, önzés lobogtatta, - a gyávaság pedig hagyta lobogni, pusztitani.
Ezt a korszakot mindenki, annak tevőleges, mint szenvedő részese egyaránt gyászosnak tekintheti.
Minek ezt a gyászos kort megirni, elég volt azt átélni - mondod. Nincs igazad. Könnyen feledve, könnyen boritasz fátyolt a multra. Természeted ez. A visszaemlékezés pedig hasznos, sőt szükséges. Ha visszaemlékezel a rosszra, annál jobban emlékezel és követed a jót.
Megtalálod magadat a könyvben atekintetben, hogy mit tettél, vagy mit mulasztottál el megtenni. Tetted felett gondolkozzál: mi jót, mi hasznos, vagy mi kárt okoztál tetteddel magadnak, családodnak, embertársaidnak, hitednek, hazádnak. Mulasztásaiddal pedig mit vétettél. S ebből vond le a tanulságot: Ne vétkezz Isten ellen, ne üss pártot Hazád ellen. Szeresd felebarátodat, embertársadat. Tiszteld a munkát, a munkást, a becsületet, az igazságot, a jogot, a törvényt. Mindegyiknek tartozol, add meg mindegyiknek, mivel tartozol.
Nem az önzés tesz emberré, hanem a becsületes munkásélet.
Budapest, 1921. december 1. Dr. Tóth János Vissza