Jézus példabeszédei/A parabolázó Jézus nyomdokaiban

Előszó

Aki egyszer az Úr Jézus arcába tekintett, soha többé el nem felejtheti. Mert egy modern író szerint ragyogó fényességének sugaraival még annak az öklét is bearanyozza, aki durván az arcába vág. Aki egyszer az ő példázatainak szépségeit megízlelte, ezeket sem fogja soha többé felejteni. Mert e példázatok írása lepel, mely Jézus arcát takarja. Ha fellebbentjük e fátyolt, szemtől-szembe állunk Jézus arcával. A példabeszédek betűi ablakok, amelyeken át Jézus tekint az emberre és beszél hozzája. A példabeszédek képei a természet, a világ, az emberi élet tükrözését mutatják Jézus lelkén. Ha e tükrökbe nézünk, Jézus lelkét látjuk, az ő lelki világát éljük át és az ő magasztos életét szeretjük meg kiolthatatlan szeretettel.
Ezen fátyol fellebbentése, a példabeszédek természeti, költői, művészi szépségeinek bemutatása, a felemelő lelki tartalom kifejtésével egyesülten, mérhetetlen haszonnal és épüléssel járhat az egyházi szónokra, hitoktatókra és az evangéliumnak szépségeit megismerni óhajtó minden művelt emberre.
Midőn ezen igények kielégítésére vállalkozom jelen szerény szentírásmagyarázati munkámmal, előszóul legyen szabad a nagy Pázmány Péterrel leszögeznem: "Magam gondolatait és ujjamból szopott dolgokat nem írok. Isten könyvéből s az anyaszentegyház doktorainak írásaiból vettem tanításaimat. Lopva semmit sem vettem, mert valaki írásában valami jót találok, enyém az."
Ha ezen elsősorban tudományos célokat szolgáló munkám kedvező fogadtatásra talál, Isten segítségével második kötetként követni fogja a példabeszédeknek gyakorlati célokhoz alkalmazott és misztikus magyarázata homiletikus alakban.
hogy ezen munkám a nehéz gazdasági viszonyok dacára napvilágot láthat, a jó Istenen kívül nagy hálára érzem magamat lekötelezve mindazon urak iránt, kik részben nagylelkű adományaikkal, részben pénzkölcsönökkel jöttek segítségemre. Isten fizesse vissza nekik sokezerszeresen.
Esztergom, 1925. dec. 8.
A szerző Vissza