A váltakozóáramú villamos energiaátvitel feszültségesése és vesztesége

Előszó

A váltakozóáramú, leggyakrabban háromfázisú villamosenergia átvitelekor keletkező feszültségesések és veszteségek kiszámítása az energiaátviteli berendezések tervezése és üzeme során állandóan felmerülő feladat. Amíg a wattos és meddő veszteségek számítása rendkívül egyszerű, nem ez a helyzet a feszültségesésnél, amelynek helyes számításával még a szakemberek egy része sincs teljesen tisztában. Az energiaátviteli feladatoknál ugyanis általában az átvivendő energia van megadva, ezzel szemben az elterjedt számítások az áramerősség ismeretén alapulnak. A teljesítményből az áramerősség csak a feszültség ismeretében állapítható meg, márpedig igen gyakori az a feladat, hogy az energiaátvitelnek azon az oldalán, ahol a teljesítmény adott, ismeretlen a feszültség és a kitűzött feladat éppen ennek az ismeretlen feszültségnek a másik oldali ismert feszültségből való meghatározása.
Sokan azt szokták erre mondani, hogy az ismeretlen feszültség becsült értékéből megállapított áramerősséggel is lehet számolni, s az eredmény gyakorlatilag teljesen kielégítő lesz; nem érdemes az ilyen számításokat túl pontosan végezni. Ezzel a felfogással szemben azt állítom, hogy a nagy energiákat átvivő kábelek, távvezetékek, transzformátorok stb. létesítése legtöbbször oly jelentős összegek beruházásával jár, amelyek mellett a leggondosabb és részletesebb tervezési munka költsége sem játszik szerepet. Az ilyen nagy, de legtöbbször a kisebb jelentőségű berendezések is megérdemlik azt, hogy viselkedésüket pontos számítással előre megállapítsuk, s ha már elhanyagolni vagy kerekíteni akarunk, legalább tudjuk azt, hogy mennyit kerekítettünk, illetve hanyagoltunk el. Egyébként ezekre az elhanyagolásokra semmilyen elfogadható indok nincs akkor, ha a közelítő módszereknél nem körülményesebb pontos módszerek is ismeretesek. A pontatlan, közelítő módszereknek mindig csak akkor van létjogosultságuk, amidőn gyakorlatilag használható pontos számítás nem ismeretes. Jelen esetben valóban az a helyzet, hogy az ismeretes pontos eljárások vagy hosszadalmas és ezért sok hibaforrást rejtő számítással, vagy pedig szerkesztéssel vannak egybekötve. Éppen ezért a gyakorlat emberei körében nem nagy elterjedtségnek örvendenek, s általában mindenütt az áramerősséggel való számolással találkozunk. Vissza