Előszó
Napjainkban az a gazdaságpolitika lehet sikeres, amely növelni tudja a gazdasági fejlődés ütemét, stabilizált gazdaságot teremt, féken tartja az inflációt (pénzromlás, elértéktelenedés), a...
Tovább
Előszó
Napjainkban az a gazdaságpolitika lehet sikeres, amely növelni tudja a gazdasági fejlődés ütemét, stabilizált gazdaságot teremt, féken tartja az inflációt (pénzromlás, elértéktelenedés), a költségvetést és a fizetési mérleget (külső - belső) egyensúlyba képes hozni.
Az állam beavatkozó szerepét a gazdasági folyamatokba: minimális szinten keli tartani. A privatizáció (magánosítás), a dereguláció (állami gazdaságszabályozó intézkedések leépítése) és az államháztartási reform a gazdaság szereplőinek (állam, vállalkozások, háztartások) viselkedési normáit, egymáshoz való viszonyát végérvényesen megváltoztatja.
A privatizáció lényegében befejeződött, most már elkerülhetetlen államháztartási reform a mélyreható társadalmi változások megindítója. A reform az állami feladatok ésszerű szelekcióját, az e feladatokat végző intézmények racionálisabb működésének kikényszerítését jelenti. A reform kiterjed a humán erőforrásokhoz kapcsolódó rendszerek (nyugdíj, egészségügy, oktatás, szociális juttatások) átfogó átalakítására, a társadalmi juttatások rászorultsági elvet érvényesítő mérséklésére, az állami szolgáltatások részleges piacosítására, s mindezekkel az állami kiadásoknak a gazdaság reális teherbíró képességéhez való igazítására. Érinti az önkormányzatok gazdálkodását is, hiszen azok jelentős részben garantált állami feladatokat látnak el.
Mindezeket úgy kell megvalósítani, hogy az államháztartási deficit (költségvetési hiány) a GDP-hez (bruttó hazai termék egy adott évben) képest 4% alá csökkenjen. Továbbá a külgazdasági politikának elő kell segíteni az Európai Unióval és a tagországokkal való kapcsolatok fejlesztését és hazánk integrációjának (egységesítés, összevonás) teljessé tételét.
Hazánkban 1990-től megnyílt a lehetősége olyan modern polgári társadalmi - gazdasági berendezkedés megvalósításának, amelyet a magántulajdon túlsúlya, a polgár, a vállalkozás és a verseny szabadsága jellemeznek. Előbbiek megvalósítása érdekében kell tevékenykedni a törvényhozóknak (parlament), az államapparátusnak (minisztériumok, főhatóságok) és a végrehajtóknak. A fenti összefüggések arra hívják fel a figyelmet, hogy szükség van a társadalom egészére vonatkozó általános gazdasági ismeretekre, amelyek nélkül nem érthető az egyes tevékenységek létjogosultsága, hasznossága. A tananyag feldolgozásához készült néhány munkáltató feladat, a továbbiakat a szaktanár készítse el, ha szükségesnek látja. A tananyag egy része információul szolgál, a tanár feladata az oktatási anyag konkrét kijelölése (pl. pénzügyi, adózási ismeretek).
Vissza