Dunai helyzetek és történetek

Előszó

Dunai helyzetek és történetek
1997. február 7-én, a Budapesti Műszaki Egyetemen rendezett SZÉCHY-emlékülésen tartott a szerző egy előadást „A szigetközi kavics története" címmel. Felkérésére közelgő 70. születésnapja (is) adott indítékot. 1997. november 22-én a Magyar Mérnöki Kamara egyik taggyűlésén adott egy rövidebb tájékoztatót a vízlépcső-ügy történetéről. Jelen írás e két előadás rövidített, illetve kiegészített anyagának összevonásával alakult ki. (A szöveg kézirata lezárva 1997. 12. 14-én.)
Köszönettel fogadtam a felkérést, hogy egykori, nagyra becsült professzorom emlékére rendezett ülésen tartsak előadást. A megtisztelő lehetőség nyilván életrajzi vonatkozású is. Ez bátorított arra, hogy közérdeklődésre számot tartó, szakmai témát válasszak, amelynek engem közelről érintő személyes vonatkozásai is vannak. A felkérést tavaly (1996. végén) kaptam s a téma kiválasztásakor sejtelmem sem lehetett napjaink (vagyis 1997 január) vitáiról. Semmi okát nem láttam viszont, hogy e viták miatt bármin is változtassak. Kérem nézzék el, ha a „történeti" - és ezzel összefüggésben bizonyos „humán" - aspektusok túltengenek a pontos szakmai részletekhez képest. Elnézést kérek azoktól is, akik a történet egyes részeit (tényeit, hátterét...) nálam jobban ismerik. [Vagy éppen tőlük vettem át adatokat, idézeteket.] A történet ismerői azt is észre fogják venni, hogy számos, igazán lényeges körülményt meg sem említek. Hiszen ha megtenném, ki tudja meddig beszélnék... Biztosan lesznek viszont olyan részek is, melyeket csak én mondhatok el, abból a sajátos nézőpontból, ahogyan az eseményeket megéltem. [Ez talán ellentételezi a kirívó hiányosságokat.] Itt van például a címben említett kavics. Emléktárgyként kaptam 1995. október 4-én az ásványrárói gátőrházban, az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójától, Jakus György úrtól. Nyolcan vagy kilencen kaptak ott akkor ilyen emléket. Örülök, hogy köztük lehettem. Az átnézett irományok tartalmának csak a tört részét építhettem be előadásomba. Válogatásom bizonyos mértékig önkényes volt. Ám a „minta" valószínűleg reprezentatív, a fel nem használt nagyobb részből ugyanez a kép kerekedhetne ki. Remélem, Önök észreveszik, hogy a történet nem „valakikről", hanem „valamiről" szól, és ezen belül az egyes személyek megítélése többnyire érdektelen. Vissza