Előszó
Középiskolai tanulmányainak végéhez közeledve általában mindenki megtapasztalja, hogy felvetődik benne egy kérdés: mi végre gyűlt fel ez a rengeteg tankönyv, melyeknek csak egy töredékét voltam képes megtanulni? Az a diák, akit nem motivál egy természettudományi karra való bekerüléshez szükséges felvételi, minden valószínűség szerint soha többé nem fogja elővenni gimnáziumi biológia tankönyvét. De vizsgáljuk meg másik oldaláról is a kérdést: hasznát tudja-e venni azon tankönyveknek, melyek az őt továbbtanulásában érintő tantárgyakat reprezentálják? Ismét nagy könyvhalmazzal állunk szemben, mely felgyülemlett az évek során, s a diák nem tud vele mit kezdeni. Tegyük fel, hogy jogi kara akar felvételizni. Ha manapság bemegy a könyvesboltba, legalább öt féle tankönyvcsalád irodalmi kiadványait találhatja meg a polcokon. De ha csak azokat veszi elő, melyekből az ő iskolájában tanultak négy éven keresztül, akkor is négy vaskos kötettel áll szemben. Az érettségire még fel lehet valahogy készülni, kidolgozott tételekből - gondolja -, de hogy felvételire mind a négy tankönyvet megtanulja, attól megretten. Rájön, hogy a középiskolai tankönyvek és az ő céljai eltérőek. A szerzőnek az a törekvése - akárcsak a gimnáziumi tanárnak - hogy megszerettesse tantárgyát a diákokkal. Különösen igaz ez az irodalom esetében, amelynél többről beszélünk, mint egy puszta tantárgyról, mikor az a cél, hogy egyes olvasmányok - versek, regények - örök nyomot hagyjanak az ifjúságban, azok hozzájáruljanak személyiségfejlődéséhez, s olvasó emberré neveljék őket. Valljuk be, ez a célkitűzés sokkal nehezebb feladatot jelent, mint egy felvételire való felkészítés. A helyzet csak a gyakorlatban tűnik fordítottnak: a végzős diák úgy érzi, hogy az érettségi és a felvételi évében vár rá a legnehezebb feladat. Megtanulni mindazt, amiről eddig csak benyomást szerzett, amivel eddig csak ismerkedett. Pedig nem tudja, hogy a nehezén ekkor már túl van. Ezzel persze nem azt állítom, hogy ami ezután jön, már egyszerű, mint a karikacsapás, pusztán azt, hogy a dolgok belsős lényegét, a megértésre való készséget a középiskolában kapta meg. Ehhez képest már csak a gyakorlati célt szem előtt tartva kell átismételnie a négy év anyagát. Mégis mit tehet? Mit kezdhet azokkal a könyvekkel, melyek négy éven át szellemi épülését szolgálták, bár nem egyszeregyként magolandó memoritereknek tekintette azokat? Jobb esetben a leendő felvételiző elkezdi kijegyzetelni könyveit, úgy, aogy érettségi tételeket dolgoz ki, s mire a végére ér, talán nem is jut ideje a jegyzeteket megtanulni. Másrészt nincs tisztában vele, hogy mit és hogyan jegyzeteljen ki, hogyan szűrje ki a végeláthatatlan tananyagból azt, ami előjöhet a felvételin. Nem tudja, hogy milyen feladatok formájában kérdeznek rá tárgyi ismereteire. Sok időt veszít azzal is, ha maga kezdi el tanulmányozni az elmúlt évek felvételi feladatsorait, s annak alapján körvonalazni a tőle számonkérhető tudását. Nem ártana egy komplex irodalomtörténeti jegyzet, amely felvételicentrikusan tekinti át a tananyagot - gondolja - de nem talál ilyet. Ilyen kiadványt eddig még nem hoztak forgalomba. Ez a jegyzet, mely a DFT-Budapest Egyetemi Előkészítő Szervezet két szemináriumvezetőjének közöt szerzeménye, ezt a hiányt igyekszik pótolni.
Célunk mindössze az, hogy megkönnyítsük a felvételire és az érettségire való felkészülést. Ez a jegyzet a gyakorlati célt tartja szem előtt: a lényeget, é csakis a lényeget igyekszik elmondani. Nem fogalmaztuk meg azt az elvárást, hogy megszerettessünk egy-egy művet a tanulóval, mert gyakorlati törekvésünk egészen más jellegű. Tudjuk, hogy a leegyszerűsített cselekményvázlatok, a kivonatolt pályaképek nem pótolják sem az olvasást, sem az elmélyedés élményét. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy mindez hasznos és elengedhetetlen a felvételire való felkészülés szempontjából, s ezeket a vázlatokat - e felkészülést segítő kiadvány hiányában - amúgy is kénytelenek lennének maguk kidolgozni. Most készen nyújtjuk át, abban reménykedve, hogy az Irodalomtörténeti áttekintés segítségével való felkészülés meghozza gyümölcsét: a sikeres érettségit és az eredményes felvételit.
Tanulásához és tanulmányozásához kitartó munkát kívánunk.
Vissza