Tudósok küzdelme a természettel és az előítéletek ellen II.

Előszó

"Az ókornak lángeszű természetbölcseleti megsejtései voltak, az araboknak igen jelentős, de szórványos és nagyrészt következmények nélkül maradt felfedezéseik. A modern természetkutatás jutott el a rendszeres, tudományos, a természeti jelenségnek a fejlődésen alapuló magyarázatához." A modern természettudomány kibontakozásának útja a feudalizmus bomlásakor kezdődik. A barbár feudalizmus kora szellemi tekintetben teljesen egyházi vezetés alatt állott. Vallásos és skolasztikus-bölcseleti problémák vették igénybe a gondolkodást. Természetszemléletben a szellemek sokaságát képzelte el, az égitestekben, a növényekben, a kövekben, egy szóval minden testben ilyen szellemek, életerők működnek. Ezzel a szemlélettel olyan miszticizmust termelt ki, amely a természetes okok, a természeti törvények iránti kutatást egyáltalán nem is engedte felbukkanni. Az egyházi hatás alatt kialakult természetszemlélet nem ismert természeti törvényeket. Szerinte misztikus, rendkívüli erők rejtőznek a testekben és ezek idézik elő a lejátszódó folyamatokat. Az égitesteknek tulajdonított erők virágoztatták fel a csillagjóslást (asztrológia). A számokban és különféle mértani alakzatokban rejlő erők elképzelésével épült ki Raymundus Lullus (13. század dereka) "nagy művészete", amelynek babonás spekulációi a 17. századig mételyezték meg a lelkeket. A vegytan őse, az alchimia, titokzatos erőt tulajdonított a fémeknek. Komolyan keresték a bölcsek kövét, amely a higanyt arannyá változtatja át. Ilyen erőt képzeltek el az ásványokban, a drágakövekben (amulettek tisztelete). Vissza