Az alkat sebészi jelentősége

Előszó

A természetbölcselet nézőpontjából felvetődhetik az emberiség létének az a kérdése, hogy az élet valamely fajra nézve mindvégig előrehaladást, vagy bizonyos határt elérve, visszafejlődést jelent-e? Másszóval vita tárgya lehet, hogy az ember mint faj, túléltesse magát s minden kulturája dacára a hanyatlás lejtőjén lefelé süllyed, mint azt Spengler sokat idézett munkájában hirdeti, avagy pedig, hogy az emberiséget következetesen felfelé, tökéletesedése felé vezeti a természetnek önmagában rejlő (immanens) célzatossága, mint azt a teleologia tanítja. A philosophia és a vallás szempontjából probléma lehet, hogy ennek az életnek van-e tudatosan megszabott, nekünk embereknek megismerhető célja s ennek a célnak kitűzője? Másszóval kérdés maradhat, hogy micsoda voltaképen rövidre szabott földi létünk jelentősége, értelme, értéke? A bölcsészetben a realismus egyre szaporodó árnyalatai - melyek empiriokriticismus (Mach), pragmatismus (James), intuitionismus (Bergson), phaenomenologia (Husserl), értékphilosophia (Rickert) néven állanak egymással szemben -, vallási téren pedig a három nagy világvallásnak: a buddhismusnak, mohammedanismusnak és a katholicismusnak meg nem szűnő vetélkedései bizonyítják, hogy az alapkérdések ma is megoldhatatlanok.
A sociologia tűnődhetik a fölött, hogy az emberiség életében milyen szerep jut az ember immanens tulajdonságai mellett a környezet életfeltételeinek (a milieunek), a társulás tényének és a szükségkielégítés kényszerének (Angyal). Kutathatja, hogy az egyén boldogulását a társulásnak milyen formái biztosítják legkifejezettebben? Vissza