Szent László, a gyalogság védőszentje

Előszó

Jelen írásunkban Szent Lászlót, a hadvezért, valamint mind a mai napig virágzó tiszteletének néhány jellemzőjét kívánjuk bemutatni. Megemlítjük, hogy életéről és uralkodásáról Szent László király címmel, 1991-ben szintén e kiadó gondozásában már megjelent egy összefoglalás, Dr. Borosy András tollából. Bár bizonyos párhuzamosságok és ismétlések elkerülhetetlenek a két füzet között, ez az írás ott folytatja, ahol a XI. század történeti tabló bemutatása abbamaradt a király halálával: utóéletével és a vele foglalkozó történeti hagyomány ismertetésével.
Természetes, hogy a későbbi korok emlékezetében nem a történelemből ismert László (uralk. 1077-1095) király élt tovább, hanem eszményképe, amelyet először a szentté avatása (1192) körüli években rajzolhattak meg, s amely fénykorától egészen a reformációig, a török hódítás időszakáig még tovább gazdagodott. Az utókor fantáziáját nem az államférfi, a szigorú törvényhozó király, hanem a fegyveresei élén mind a belháborúiban, mind az idegen hódítók ellen diadalmaskodó "lovagkirály" alakja lelkesítette. Valljuk be, szerencsések vagyunk, hogy - talán eltekintve Imre hercegtől, akiről nagyon keveset tudunk - mindkét Árpád-házi szent királyunk, I. István és I. László nemcsak európai módon gondolkozó bölcs államférfi volt, hanem egyúttal sikeres hadvezérnek is bizonyult. (Ez nem magától értetődő, hisz nagy uralkodóink közül IV. Bélát vagy Zsigmond királyt - bár kitűnő hadszervezők voltak - sokkal kevesebb szerencse kisérte a csatatereken.) Vissza