Előszó
A világháború és a nyomában megváltozott politikai határok következtében az idegen nyelv tanulása elveszti luxus-jellegét. Gyakorlati jelentősége hirtelenül és szembeötlően megnő. Már nemcsak a kereskedelmi levelező, nemcsak a divatból tanuló érdeklődik más nyelvek iránt, hanem a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből való tömeg is.
A fürge és ráérő ifjak kicsiny csapatát a munkában kimerült, tanulástól elszokott középkorúak nehézkes tábora váltotta fel. Ezzel - úgy hisszük - a háború előtti nyelvtanulási módszer is összeomlott.
Ennek a ténynek elhanyagolása vagy fel nem ismerése súlyos feladat elé állítaná a tanulót anélkül, hogy e feladatra fordított munkának eredménye volna.
Ezért e munka szerkesztői előbbre helyezik a változott idők valóságos követelményeit a régi, sokszor cifra nevü metódusoknak.
Tudják jól, hogy kik akarnak ma románul tanulni és milyen célból. Ezért vetik el az évszakok leírását, a testrészek felsorolását, bölcs mesék és versek elemzését és olyan anyagot dolgoznak fel, amelyet a tanuló azonnal érvényesíteni is tud a reális életben. Ugyan hol lelhető fel ez a gyakorlati nyelv, ha nem a sajtóban !? A sajtóban, melynek rendkívül változatos, gazdag és gyakorlati szókincse magát az életet tükrözteti vissza.
Bár e tankönyv szerkesztői tisztában vannak azzal, hogy a nyelvismeret nem egyenlő a szókinccsel, azt is tudják, hogy az idegen nyelvtanulás legnehezebb és főleg legunalmasabb része a szavak elsajátítása. Ezért különös gondot fordítanak arra, hogy e tekintetben is kíméljék a tanulót. E célból a szókincs elemzéseinek olyan módját eszelték ki, amely példa nélkül áll a nyelvkönyvek irodalmában. Tekintetbe vették ugyanis, hogy a román nyelv latin nyelv és hogy a középmüveltségü, magyar anyanyelvű szókincsében rendkívül sok az úgynevezett idegen - többnyire latin - kifejezés.
Vissza 
