Fülszöveg
Kötetünk szerzője, Vietorisz István, Nyíregyházán született 1879. szeptember 28-án. Édesapja V. Dániel folytatta apja, nagyapja csizmadia mesterségét: idős korában feleségével, Csefó Júliával vegyeskereskedést nyit a Nádor u. 1. sz. házukban. A család fiúgyermekei már a helybeli evangélikus /fő/ gimnáziumban tanulnak. A legidősebb, József /1868-1954/ Budapesten szerez tanári oklevelet, költő, műfordító, a Kisfaludy Társaság tagja. Szülőföldjén évtizedeken át gimnáziumi tanár, igazgató, most az erdő alján húzódó egyik szép utca viseli nevét.
István is kitűnő diákja iskolájának. VEI. osztályosként
a Kossuth nevét viselő történelmi pályázat nyertese. Budapesten doktorál, 1908-tól okleveles ügyvéd Nyíregyházán. 1914-ben, a világháború kitörésekor azonnal behívják: négy évi, főleg frontszolgálat után, több kitüntetés tulajdonosaként, századosi ranggal szerel le. 1918-ban választják meg tiszti főügyésszé, 1934-ig szolgálja így szülővárosát és folytatja ügyvédi mesterségét. 1944...
Tovább
Fülszöveg
Kötetünk szerzője, Vietorisz István, Nyíregyházán született 1879. szeptember 28-án. Édesapja V. Dániel folytatta apja, nagyapja csizmadia mesterségét: idős korában feleségével, Csefó Júliával vegyeskereskedést nyit a Nádor u. 1. sz. házukban. A család fiúgyermekei már a helybeli evangélikus /fő/ gimnáziumban tanulnak. A legidősebb, József /1868-1954/ Budapesten szerez tanári oklevelet, költő, műfordító, a Kisfaludy Társaság tagja. Szülőföldjén évtizedeken át gimnáziumi tanár, igazgató, most az erdő alján húzódó egyik szép utca viseli nevét.
István is kitűnő diákja iskolájának. VEI. osztályosként
a Kossuth nevét viselő történelmi pályázat nyertese. Budapesten doktorál, 1908-tól okleveles ügyvéd Nyíregyházán. 1914-ben, a világháború kitörésekor azonnal behívják: négy évi, főleg frontszolgálat után, több kitüntetés tulajdonosaként, századosi ranggal szerel le. 1918-ban választják meg tiszti főügyésszé, 1934-ig szolgálja így szülővárosát és folytatja ügyvédi mesterségét. 1944 novemberében, az újra szervezett törvényszéken ő az ügyészség vezetője, majd védőügyvédként vonul nyugalomba. 86 éves korában halt meg Nyíregyházán, 1965. június 25-én.
Hivatali működése idején csak ritkán jelentek meg meleghangú versei, nyugdíjas korában már inkább csak emlékező, búcsúztató alkalmi költeményeket publikáh: ünnepélyes üdvözléseket, búcsúzó epitáfiumokat. Ezek klasszikus versformában készültek, főleg 6-8 soros epigrammák.
Mégis meglepetést keltett, amikor mutatványt közölt a Tirpákok címen készülő nagyobb szabású művéből. Könyvként 1939-ben jelent meg.
Vissza