Jelentés az "Eckhardt Tibor" Politikai Akadémia 1992. évi programjáról

Előszó

Részlet:

A második világháborút követő koalíciós időkben az FKGP közéletét a művelődési- és tudományos rendezvénysorozatok, tudományos vitaestek is jellemezték. A párt tekintélyét értelmiségi körökben ezek is növelték, magát a pártot vonzóvá tették. Akkor a művelődési-, tudományos közélet a párt szerves tartozéka volt.
Az 1988-ban kezdett ujjászerveződés időszakában egy ellentmondás mutatkozott meg, amelynek feloldása keserves küzdelmekkel éveket vett igénybe. Miután az 1948-at követő évtizedekben a társadalom értelmiségi rétegében az egyetemet végzettek aránya megnőtt, az FKGP-ra ráült egy a főiskolai szintet is alig megütő, a művelődést, a tudomány lebecsülő, azt legfeljebb a gazdaképzés színvonalán mozgó szakbizottsági szinten engedélyező vezetőség. Ez a vezetőség tanultságának, önújító szakmai önképzésének követelményét fel sem tételezte. Ki nem mondva igyekeztek a párt-közélettől távol tartani a szürke állományt, s magát a pártot egy rutinból elvezethető, a parlamenti küszöböt éppenhogy átlépő képződménynek képzelték el.
Ezt az álságos szemléletet tetézte, hogy az élre kerültek egyike sem rendelkezett anyagi háttérrel, nem a pártért, hanem a pártból kívántak élni. Közismert tény, hogy az érdi országos nagyválasztmány időszakában (1989. június), az egyik vezető a nyugdíjmegszakításból remélhető jövedelemtöbbletét számoltatta. Következésképpen nem álltak a párt élén nagyobb számban olyanok, akiknek közéleti tekintélyük kölcsönzött volna a párt számára, hanem fordítva, a párt történelmi tekintély maradványa éltette átmenetileg az élre kerülteket. Sőt vészt is láttak személyükre, ha közéleti tekintélyt szerzett egyén feltűnt a párthoz közeledve, A rövidesen miniszterelnökké lett személy felismeri, hogy szellemi kiszolgáló szerepet betöltőként harmadik vonalba kívánják szorítani, ezért gyorsan távozott. Sajnos, ez a szemlélet nehezen múlt. Vissza