Előszó
Ez a tanulmánykötet azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyek ma a pedagógiai közvéleményt az egész világon érdeklik. A nagy háború, ennek előzményei és következményei, mindenütt megzavarták az...
Tovább
Előszó
Ez a tanulmánykötet azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyek ma a pedagógiai közvéleményt az egész világon érdeklik. A nagy háború, ennek előzményei és következményei, mindenütt megzavarták az emberek nyugodt gondolkodását, megingatták a bizalmat a régi igazságokban, habozókká tették az embereket s arról kezdtek ábrándozni, hogy a neveléssel, egy új és más neveléssel, talán meg lehetne változtatni a világot, talán jobbá, nemesebbé lehetne tenni az emberiséget s talán meg lehetne teremteni a világ számára már itt, a földön, az örök békét, az üdvöt, a jövő nagyszerű államát, melyben mindenki boldog lesz, mert mindenki jó lesz.
Vesztett háborúk után rendesen az ifjú nemzedék felé fordul a figyelem, tőle várja a világ a megújhodást, a jobb jövőt. Valami radikális megoldást keresnek, valami újat, valami nagy gondolatot, mely megváltsa a világot a «má»-nak szörnyű gazdasági válságától és lelki depressziójától.
Ám a megváltó nagy gondolat a háború után nem jelent meg. A lelkek hiába vártak új, nagy eszméket, új szép elméletet, melyben bízni akartak, mely túlemelte volna őket a lelki válságokon s helyreállította volna az egyensúlyt és a nyugalmat.
Nem jelentkezett más, mint a szocializmus a maga régi elméletével, melynek igazolását látta a bekövetkezett eseményekben.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal