A természetes gyógymód

Előszó

Útnak indítlak, szárnyra bocsájtlak sok évi gondolkodásom, búvárkodásom, törekvésem, tanulmányom szülöttjét, hogy hirtelen megjelenésed hasson az elmékre, megmozgassa a szíveket. "Természetes gyógymód" a neved, mert valóban a természetben rejlő erők tanulmányozásának és helyes alkalmazásának kedves szülöttje vagy. Nem kell félned sem karvalyoktól, sem sasoktól, - nem tigrisek, oroszlánok, hiénáktól, - mert valamennyi a nagy természet szabad levegőjének, a napsugár, folyók, tavak kristályos vizeinek köszöni fejlődését és fenmaradását. És ennek a természetnek a bűvkörébe, az abban eddig kifürkészett gyógykörletébe, - melyet az állatvilág öntudatlanul, ösztönszerűleg használ fel saját falának fentartására és amelytől nem tágít -, akarom bevezetni az ésszel megáldott, érzéssel hevített és telitett embert, mert ő vét legtöbbet életének egyetlen tényezője: az "egészség" ellen. Ő dobja nemtelen szenvedélyeinek zsákmányául legféltettebb kincsét - az egészséggel az életet - mely csak egy. Az ember a saját egészségének, életének a legnagyobb ellensége. Pedig az életet nem ő maga szerezte, azt ajándékul kapta - és ennek az életnek a fentartása őreá van bízva. Határait sem az ember határozza meg, - hacsak erőszakos módon, mint öngyilkos nem, - hanem az élet adója. Tőle függ, mikor szakad meg az élet fonala, - gyermek-, fiatal-, öregkorban jön-e a hívása, - de a megadott életerők fentartásánál, eszközeit kezünkhöz juttatja és a nagy természetet e célból rendelkezésünkre bocsátotta. Vissza