Előszó
BONIFERT ÁDÁM
Hazánk településhálózatának kialakulása magán viseli az évszázados — korántsem egyenes vonalú — fejlődés általános jegyeit. Szerkezete a mindenkori társadalmi, gazdasági hatások függvényében formálódott. A felszabadulásig mai városaink elégtelenül fejlődtek. Jelentős egyenlőtlenségek alakultak ki, a városfejlődés klasszikus jegyei széles körűen nem jelentek meg.
Az elmúlt 30 évben a termelőerők nagyarányú fejlesztését, a döntő változást hozó vidéki ipartelepítést összehangoltuk a településhálózat fejlesztésével. A gazdasági fejlődés teret nyitott a társadalomban olyan folyamatok előtt, amelyek csírájukban korábban is jelen voltak, mozgásterük azonban társadalmi, politikai lendítő erők működésének eredményeként kitágult. Településeink fejlődése így olyan utakon indulhatott el, amelyek történelmi léptékek mércéje szerint is korszakos jelentőségűek lehetnek. Az ország települései ma is gazdasági lehetőségeink szerint fejlődnek, folytatódik az urbanizáció folyamata, a gazdaságfejlődés kibontakoztatja a területek tervszerű előrehaladásának tartós folyamatát.
A MSZMP XI. Kongresszusa elismeréssel szólt gazdasági fejlődésünk népgazdasági és területi eredményeiről. Megerősítette a társadalmi termelés hatékonyságát fokozó területfejlesztés folyamatát. Ennek alapján az V. ötéves tervidőszakban is tervszerűen fejlesztjük az ország különböző területeinek gazdaságát és a településhálózatot. Tovább csökkennek az ország egyes vidékeinek gazdasági színvonalában még meglevő különbségek. A XI. kongresszus határozata kimondta: „Településeink nyújtsanak a szocializmust építő embereknek mind kedvezőbb életfeltételeket. „A mind kedvezőbb életfeltételek kategóriáját helyenként és időnként nem lehet különbözőképpen értelmezni. Kialakításuk és formálásuk a helyi hagyományokat, a gazdasági lehetőségeket egyaránt vegye figyelem be. Az adottságokból, de különösen a lehetőségekből következően természetesen lehetnek különbségek. Cél azonban (és ez a területi gazdaságfejlesztés egyik általános alapvető követelménye) az indokolatlan különbségek csökkentése, az egymáshoz való közelítés, a felzárkózás, az ésszerű kiegyenlítés.
URBANIZÁLÓDÁS
A gazdasági növekedés megvalósításának keretei a települések. Településhálózatunk fejlesztésének gazdaságpolitikai célja a termelőerők területi elhelyezésének és a települések változásainak mind teljesebb összehangolása, a lakosság életkörülményeinek korszerűsítése. A településeken belül megkülönböztetett szerepe van városainknak, melyek a fejlett szocialista társadalom építésénekfolyamatában atársadalmi, politikai és gazdasági átalakulás döntő színterei. E folyamat általánossá válásának egyik mozgató ereje az urbanizáció.
Az urbanizáció számos tényezővel összefüggő, sokoldalú fejlődési jelenség, amely a társadalomban lezajló más folyamatokhoz kapcsolódva, azokkal összhangban a települések mennyiségi és minőségi változásainak formálója és következménye. Tartalmazza a termalőerők változását, a foglalkoztatás szerkezetét, a népesség mozgását és általában a társadalmi-gazdasági struktúra átalakulását kifejező jelenségeket, a városok kialakulásának és folyamatos fejlődésének jellemzőit. Társadalmi tartalmát tekintve az urbanizálódás az életkörülmények korszerűsítését, a szocialista életmód feltételeinek és intézményeinek fejlődését fejezi ki. Nyilvánvaló, hogy hazánk urba- nizálódásának fejlődési ütemét, irányát, területi kihatásait, általában a benne foglalt társadalmi tartalom érvényre jutását befolyásolják gazdasági elhatározások.
Az urbanizáció világjelenség, amibe a világ népei — fejlettségük szintjétől és fejlődésük ütemétől függően — bekapcsolódnak. A technikai fejlesztés hatására fellendülő gazdasági növekedés kibontakoztatja a társadalmi mozgásformák szélesebb tömegét és ebben szükségszerűen funkcióhoz jut a településfejlődést polarizáló urbanizáció is. Az urbanizálódás több fokozatú, hosszabb ideig tartó folyamat. Az egyes urbanizációs szakaszokat a különböző termelési és fogyasztási szükségletek kialakulása, a kielégítés igénye és lehetősége jellemzi. Az urbanizálódás extenzív szakaszán belül a minimális szükségletek kielégítésétől az igények differenciálódásáig és átmeneti egyensúlyteremtődésig (amely újra és újra felbomlik, majd helyreáll) különböző utakat és eltérő ütemben járnak be a városok. Nemcsak azért, mert a városi igazgatási jelleg elnyerése rendszerint késve követi a tényleges fejlődést, hanem mert az általános igényrendszeren belül országok hagyományai, a tájjelleg, a szokások és egyéb körülmények hatására eltérő tartalom alakulhat ki. Az urbanizálódás intenzív szakaszán belül a népességtömörülés, a gazdasági fejlődés és az urbanizációs folyamatok viszonylag tartós egyensúlyi állapota mellett az igénykielégítés mértéke és színvonala állandósul, kiegyensúlyozott lesz.
Az általános sajátosságok egyes elemeinek egyezése mellett a szocialista vonások elkülönülnek más társadalmi rendszerű országok településfejlődési sajátosságaitól. A szocialista társadalomban a gazdasági fejlődés és az urbanizáció folyamatának összehangolása a népgazdaság általános tervezési rendszerén belül valósul meg. Jellemzőnek kell tekintenünk a folyamatok vizsgálata szempontjából, hogy az urbanizáció elindulása mindig a gazdaság talaján történik, a gazdasági potenciál bővülése és terjedése az urbanizációs folyamattal kölcsönhatásban van. A szocialista jelleg az urbanizáció társadalmi tartalmát illetően világosan felismerhető. Társadalmunkban az ember érdekében lezajló és tudatos folyamatról van szó, míg a tőkés társadalmak urbanizációja az emberi, társadalmi követelményeket az üzleti szempontoknak alárendelten érvényesíti.
Vissza 
