Előszó
Jó utazást!
Tengerparti népek fiainak nagy utakat tenni - nem sokat jelent. Akárhány londoni ember nyári szabadságát úgy tölti el, hogy hajóra ül és elutazik Ausztráliáig meg vissza. Bali szigetén egy amerikaival akadtam össze, aki akkor utazta körül hetedszer a földet.
Nálunk, magyaroknál más a helyzet. Tengerünk nincs, országunk tőkeszegény. És ha az utolsó 10-15 esztendőben sikerült is többezer honfitársunknak „filléres társas utazás" keretében eljutni Európa különböző országaiba, mondjuk Afrika partjaitól az Északitengerig, azért egy nagyobb szabású út legtöbb honfitársunk számára ma is az elérhetetlen álmok közé tartozik.
Hozzám nagyon jó volt a Gondviselés: lehetővé tette számomra, hogy pontosan egy esztendeig utazva, teljesen megkerüljem földünket. (Gondviselésről beszélek, hiszen Le nau szerint is a gondviselő Isten ajándéka, ha valaki utazni mehet: Wem Gott will rechte Gunst erweisen, den schickt Er in die weite Welt.)
Kell-e mondanom, hogy kimondhatatlanul szerencsésnek éreztem magamat, s még ma is, hosszú idő után, csak a legnagyobb gyönyörűséggel tudok visszagondolni utam mindenegyes részletére.
Egy év alatt sokat lehet látni. És én, éppen mivel éreztem, mennyire kivételes sors jutott osztályrészemül, iparkodtam utam minden napját nagyon kihasználni és minél többet látni.
Láttam is. A minden fáradságot jó kedvvel viselő cserkészlelkület, no meg 46 év élettapasztalatai hozzásegítettek, hogy az érdekesebbnél érdekesebb benyomások, tapasztalatok egész tömegét raktározzam el emlékeim közé.
Ezek a számomra felejthetetlen élmények látnak most napvilágot ebben a könyvben. Hogy legyen bennük része másoknak is, akiket érdekel a távol földrészek csodás világa, de nincs módjuk, hogy oda eljussanak.
Hogy a látottakat teljes hűséggel iparkodtam visszaadni, magától értetődik...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal