Drámajátékok

Előszó

Ne töprengjünk a címen. A könnyebbség kedvéért egyezzünk meg abban, hogy drámajátéknak nevezünk minden olyan játékos emberi megnyilvánulást, melyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők föl. A dramatikus folyamat kifejezési formája: a megjelenítés, az utánzás; megjelenési módja: a fölidézett vagy éppen megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció; eszköze: az emberi és zenei hang, az adott nyelv, a test, a tér és az idő; tartószerkezete: a szervezett emberi cselekvés.
Ha "gyermekszínjátszás" állna a címlapon, talán többen vennék érdeklődéssel kézbe ezt a kiadványt, hiszen alig akad pedagógus, akit ne sújtana minden évben a gyermekekkel összehozandó színielőadás gondja. Akkor ebben a bevezetőben mindössze azt kellene hangsúlyoznunk, hogy a gyermekek színházasdijában nem az esetleges bemutató a fontos, hanem az azt megelőző nevelési folyamat.
A dráma sajátos eszközeivel való nevelés azonban nemcsak a produkciós csoportokat segíti, hanem minden nevelő munkáját gazdagíthatja. Az itt összegyűjtött játékok jelentős részét alkalmazhatjuk a középiskolás korosztálynál is, mi több, némi módosítással felnőtteknél is. Egyetemisták, gyári munkások és nyugdíjasok egyaránt nagy érdeklődéssel fogadják az ilyen típusú foglalkozásokat. A dramatikus eljárások, akár tanítási órán, akár szabadidőben alkalmazzuk azokat, szervesen illeszkednek minden magyar iskola oktató-nevelő munkájába, s a nevelési cél itt is, általuk is "az egész személyiség - az értelem, az érzelem, a fizikum, a jellem - harmonikus és differenciált fejlesztése". Vissza