Dramaturgiai dolgozatok II.

Előszó

PÁLYAVIGJÁTÉKOK.
Előadattak a Nemzeti Színházban 1863 deczember, tovább 1864 január és február hónapokban. A Nemzeti Színház részéről kitűzött 50 és 30 arany díjért pályázó vígjátékok megkezdték verseny őket. A mint tudjuk, a bírálók mintegy tíz vígjátékot bocsátottak színpadi versenyre s a pályahirdetés föltétele szerint csak előadatásuk után fogják elitélni a jutalmat. Az ily pályázást sokan föléje helyezik a rendes pályázásnak; azt hiszik, hogy így nem tévedhetni, mert a siker, a közönség tetszése oly itélet, honnan nincs föllebbezés, s a bírálók kötelességöket teljesítik, ha ez ítéletnek vakon engedelmeskednek. De vajon a közönség nem tévedhet-e épen úgy, mint a bírálók, vajon kalapot emeljünk-e mindennemű sikernek, az esetlegességeket is aesthetikai hatásnak vegyük s a netalán mesterségesen előidézett tapsok előtt is fejet hajtson a jó ízlés és erős meggyőződés? Elég példát látunk arra, hogy nagy tetszéssel fogadott szinművek hamar elavulnak, míg mások, melyek közönynyel találkoztak, lassanként kivívják érdemelt helyöket. Íme Katona Bánk bán-ját mellőzték a birálók, a közönség figyelembe sem vette s néhány évtized alatt közönség és kritika egyaránt melléje szegődtek. A közönség ízlése a társadalmi és politikai élet hullámzásai közi oly hamar válik előitéletessé, szeszélyessé, sőt esetlegességek rabjává is. a kritikus is ki van téve e veszélynek; e mellett még egy más örvény is fenyegeti: a rendszer és elvek csökönyössége, mely még a lángész ostromainak sem könnyen enged. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy se a közönségnek, se a kritikának ne higyjetek, csak azt, hogy mindkettő tévedhet, s a végső forum nem a mostani közönség, hanem újabb meg újabb nemzedékek közönségének és kritikusainak véleménye, a honnan csakugyan nincs föllebbezés, de a hová csak föllebbezni is kevés írónak sikerül, mert a legtöbb esetben az alsó forumok itéletében se kétkedik több senki. Továbbá figyelmeztetni kivántuk a birálókat, ha netalán szükségök van reá, hogy vegyék ugyan tekintetbe a közönség véleményét, de különböztessék meg a nagy közönséget a valódi közönségtől vizsgálják meg mindkettő tetszése indokait s itéljenek szabadon a jó ízlés és meggyőzödésök szerint. Vissza