Drávaszög ábécé (dedikált példány)

Előszó

Lectori salutem!
A Drávaszög népének életében mindenkor volt egy látszólagos ellentmondás: amikor a külső szemlélő legsanyarúbbnak ítélte helyzetét, megmaradásának esélyeit csekélynek látta, talpon tudott maradni, s mint a kagyló, a gyöngyöt izzadott ki magából, értéket teremtett. Amikor települései Pannónia határán a vizesárok szerepét töltötték be, a barbát betörések zajának megcsendesülése után az Eszéket Budával összekötő hadiút mentén sóhajtásnyi időre lehetett élvezni a római kultúra adományait. A Drávaszög ugyanis mindig ütközözóna volt Kelet és Nyugat között, a nyugati és bizánci kultúra mezsgyéjén állt. Hogy megmaradjon, lakóinak nemcsak erős földsáncokat kellett emelniük, hanem a szellem várait is bevehetetlenné kellett tenniük, s ennek érdekében népénektudata mindekoron túllépte a Duna és Dráva határfolyókat. vagy amikor a tanárok végigrabolták a felpezselték a vidéket, népe és kultúrája a nádasok rengetegében is megmaradt kovásznak. A hosszan tartó török hódoltság ellenére olyan, kis létszámú vagy éppen egyszemélyes szellemi műhelyek létesültek területén, amelyeknek híre Európa egyik-másik távolabbi szegletébe is eljutott. Elsősorban Laskó, Hercegszöllős és Vörösmart népe alakított ki magának olyan életmódot, amely kedvezett a szellemi alkotómunkának. A nyitottság, az értékeke befogadására, létrehozásának támogatására való hajlama serkentőleg hatott. Vissza