Dreher-szimfónia - Komlótól a koronáig / Családregény négy tételben

Tartalom

Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik...

"Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait.
A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája.

A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő.

Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon.
Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat.

A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában.
Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból.
Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye.

Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.









Folytatása következik… – interjú Iglódi Csabával

Iglódi Csabával írásról, olvasásról, megélésekről és hullámvölgyekről is beszélgettünk.
365 napja jött ki a nyomdagépekből első könyved, a Dreher-szimfónia. A szülők is nagy érzelmi hullámvasútra ülnek fel az első gyerek születésekor, neked okozott álmatlan éjszakát az íróvá válás?

Három napnak tűnt ez az egy év, mint egy mesebeli esztendő; tele rácsodálkozással és meglepetéssel. Minden héten tanultam valamit, találkoztam valamivel, minden hónap faragott rajtam. A hullámvasút jó kifejezés, bár – szerencsére – mélypontból kevés volt, s igazi és nagyon mély talán egy sem. Álmatlan éjszakáim annak a felelősségnek a megéléséből vannak, hogy „hazavisznek” ismeretlen emberek, bebújnak a Dreher-szimfóniával az ágyukba, és időt, figyelmet fordítanak rám. Velem ajándékozzák meg a szeretteiket jeles napokon, s a sörös család üzleti története ad inspirációt vállalatvezetőknek, üzleti döntéshozóknak vagy éppen self-made maneknek.

Melyik a jobb időszak: a tervezgetés, a karakterek terelgetése és alakítása, a mondatok gömbölyítése; vagy kézbe venni a könyvtárgyat és találkozni az olvasókkal?

Mindkettőben ott rejtőzik a szépség. Amíg készült a regény, bármikor csiszolhattam rajta. Kéznél volt, alakíthattam. Mióta kijött a nyomdából, már csak szeretni-forgatni tudom. És persze gondozni, hogy minél többekhez eljusson. Én élveztem a tervezést, boldog voltam, amikor írtam, és izgatott most, hogy ki tudok-e találni még egy módot, megjelentetni egy újabb posztot, elmenni egy ismeretlen közegbe, ahol várnak rá. Az első kiadás ünnep volt, az utánnyomások pedig maguk a csodák: a közönség időről időre kiköveteli a folytatást.

Nagy történetmesélő vagy, amit a most már négy kiadást megélt regény olvasói is tudnak. Miről, kiről fogsz mesélni legközelebb az olvasóknak?

Egy korán árvaságra jutott gyerekről, aki a XIX. század közepén Kolozsváron született, majd Pesten lett zsebtolvajjá, de éles esze, felvágott nyelve és néhány szerencsés találkozás igazi csibésszé formálja. A főszereplő a képzelet szülötte, de az őt körülvevő figurák a valóságban is éltek, a történelmi események a valóságban is megtörténtek, és a városi környezet is valóságos teret képez a gyorsan polgárosodó városban. Máshogyan keveredik a tény és a fikció, mint a Dreher-szimfóniában, de én hiszem, hogy élt ez a kölyök, és a mai olvasóknak is érdemes megismerkedni vele. Az első kötet – mert a fejemben az új regény folytatása is ott van már – a Kiegyezés fordulatos évtizedében játszódik majd.

Mondj, kérlek, valamit, amit megváltoztatott benned ez az időszak.

A Dreher-szimfónia megjelenéséig ott zakatolt bennem a húszas éveimben kapott mondat: az írás az olvasással kezdődik. Ma már bátran ki tudom egészíteni így: az írás az írással folytatódik.

Témakörök