Fülszöveg
A negyvenes években pillantottam; meg a napvilágot. Általános iskolába Budapesten jártam, a gimnáziumot Óbudán, az "Árpádban" végeztem. Mivel nem voltam "kádergyermek", négy éven keresztül hánykolódtam, mire bekerültem az egyetemre. Két évvel az ELTE jogi karának elvégzése után áttelepültem Németországba, ahol immáron 31 éve élek.
1994-től 1998-ig Budapesten dolgoztam, mint német cégem magyarországi képviseletének vezetője. Foglalkozom a gondolattal, hogy hamarosan végleg hazatérek.
***
A gyermekkori fotómat bátorkodom publikálni, éppen két éves voltam akkor, és már érdeklődtem a könyvek iránt.
***
... A ceyloni taxi, egy 1953-as kiadású Morris, egyik ajtaja rozsdás dróttal volt bekötve, a másikat ki sem lehetett nyitni. A mezítlábas sofőr vezetés közben zavartalan vidámsággal fütyült egy melódiát. Hát igen - gondoltam ezek az emberek szegények, mint a templom egere, de mégis vidámak, nem jajgatnak és sírnak, inkább mosolyognak. Ez egy életfelfogás, amin a kultúrvilágnak...
Tovább
Fülszöveg
A negyvenes években pillantottam; meg a napvilágot. Általános iskolába Budapesten jártam, a gimnáziumot Óbudán, az "Árpádban" végeztem. Mivel nem voltam "kádergyermek", négy éven keresztül hánykolódtam, mire bekerültem az egyetemre. Két évvel az ELTE jogi karának elvégzése után áttelepültem Németországba, ahol immáron 31 éve élek.
1994-től 1998-ig Budapesten dolgoztam, mint német cégem magyarországi képviseletének vezetője. Foglalkozom a gondolattal, hogy hamarosan végleg hazatérek.
***
A gyermekkori fotómat bátorkodom publikálni, éppen két éves voltam akkor, és már érdeklődtem a könyvek iránt.
***
... A ceyloni taxi, egy 1953-as kiadású Morris, egyik ajtaja rozsdás dróttal volt bekötve, a másikat ki sem lehetett nyitni. A mezítlábas sofőr vezetés közben zavartalan vidámsággal fütyült egy melódiát. Hát igen - gondoltam ezek az emberek szegények, mint a templom egere, de mégis vidámak, nem jajgatnak és sírnak, inkább mosolyognak. Ez egy életfelfogás, amin a kultúrvilágnak érdemes elgondolkozni.
A kocsiba időnként befolyt a víz, de sebaj, itt a vén európai kontinens utasának is a körülményekhez kell alkalmazkodnia. Az eső hamarosan elállt, de valami őrült mennyiségű meleg víztömeg hullott az utakra. A trópusi eső más, mint amihez mi hozzászoktunk, mert a 30 fokos levegő egy cseppet sem hűl le, csak még párásabb lesz. Ráadásul úgy zuhog, hogy az orrodon túl csak egy vízfüggönyt látsz, hasonlót a Niagara vízeséshez.
Közben a vízáradatban a taxi is bedöglött.
- Segítene nekem megtolni az autót? - kérdezte a sofőr az özönvíz, elállta után.
- Miért ne? - válaszoltam.
Lehúztam a cipőmet, nadrágomat, ingemet, zoknimat, és csuromvizes kockás alsógatyámban a sofőrrel együtt tologattuk ki a járgányt a sártengerből.
A levegőt elviselhetetlenül párásnak éreztem, alig tudtam lélegezni.
- No még egy kicsit jobbra! - vezényelt a bennszülött.
- Most egy kicsit balra!
- Na most kint van végre! - rikoltott fel örömében a kis fekete ember. Ekkorra már mindketten úgy néztünk ki, mint a csatornatisztítók. Hurrá elindultunk! ...
Vissza