A nevetés költészete

Fülszöveg

Ez a tanulmánykötet a 19. századi szépirodalom olyan alkotóira szeretné irányítani a figyelmet, akik a komikum esztétikai értéktartományában teremtettek érdemeset. A kötet címe az is lehetett volna, hogy „A komikum költészete", hiszen Fáytól Tömörkényig a művészi magaslatra emelt, esztétikai értékekre váltott humor, irónia, szatíra rendkívül gazdag változatait találtam. És találtam a komikumnak azokat a felbecsülhetetlen értékeit, amelyek a népi nevetéskultúra szóbeli vagy írásbeli „műfajai" hatását vagy „áthallását" mutatják 19. századi irodalmunkban. Ám könyvem címe „A nevetés költészete" lett; magával a címmel is szerettem volna ráirányítani a figyelmet arra a tényre, hogy a komikum, amellett, hogy esztétikum, „embertani" probléma. (...) Az esztétikai értékek és a „bensőségérték" mellett egy olyan irányba is szeretnék elmozdulást, mint „humorértésünk" és nevetési képességünk erősítése. Egyvégtében szaporodó jelekből úgy tűnik fel, egyre komorabb (komolyabb, komolykodóbb, mosolytalanabb) lesz világunk, egyre kevesebbet nevetünk. A „nevetésszegény" világ veszedelmére már a 20. század elején figyelmeztetett Eötvös Károly: „Vagy boldogtalan ember, vagy rossz ember az, aki jóízűen nevetni nem tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha boldogtalan: legyetek részvéttel; ha rossz: fussatok tőle. De ország dolgát, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bízzátok." Vissza