Dublineszk

Fülszöveg

„Az ordítozásba belefáradva egyszerre átölelte. Újabb pillanat a világ közepén. Nem véletlen, hogy az az elérzékenyült ölelés már a dublini álom jövendölésében is benne volt. Olyan erősen ölelték át egymást, hogy a kocsmából kilépve megtántorodtak, elvesztették az egyensúlyukat, és pontosan úgy, ahogy az álomban, elestek, de mintha egyetlen testet alkottak volna, ott sem engedték el egymást. Az az ölelés volt a világ közepe. Rettenetes, de megindító, megrázó, komoly, szomorú és nevetséges is. Létfontosságú ölelés és - soha pontosabb kifejezést - álomszép. Csak ültek ott mindketten Dublin északi részén, az egyik utca déli járdáján. Egy kilátástalan helyzet könnyeivel a szemükben."
„Hamcirosan hatvanéves leszek. Két éve üldöz a halál jelenvalósága, közben pedig azzal foglalom el magam, hogy elnézem, mennyire rossz irányba tart a világ"- mondja Sámuel Riba, a Dublineszk főhőse, egy igazi kultúrember, akinek élete egybeforrt az irodalommal. Most éppen felszámolja a könyvkiadóját, két... Tovább

Fülszöveg

„Az ordítozásba belefáradva egyszerre átölelte. Újabb pillanat a világ közepén. Nem véletlen, hogy az az elérzékenyült ölelés már a dublini álom jövendölésében is benne volt. Olyan erősen ölelték át egymást, hogy a kocsmából kilépve megtántorodtak, elvesztették az egyensúlyukat, és pontosan úgy, ahogy az álomban, elestek, de mintha egyetlen testet alkottak volna, ott sem engedték el egymást. Az az ölelés volt a világ közepe. Rettenetes, de megindító, megrázó, komoly, szomorú és nevetséges is. Létfontosságú ölelés és - soha pontosabb kifejezést - álomszép. Csak ültek ott mindketten Dublin északi részén, az egyik utca déli járdáján. Egy kilátástalan helyzet könnyeivel a szemükben."
„Hamcirosan hatvanéves leszek. Két éve üldöz a halál jelenvalósága, közben pedig azzal foglalom el magam, hogy elnézem, mennyire rossz irányba tart a világ"- mondja Sámuel Riba, a Dublineszk főhőse, egy igazi kultúrember, akinek élete egybeforrt az irodalommal. Most éppen felszámolja a könyvkiadóját, két éve innia sem szabad, feleségével pedig reménytelennek tűnő küzdelmet folytatnak egykori szerelmük életben tartásáért. Riba egész nap a számítógép előtt ül, teljes elszigeteltségben fürkészi a nélküle zajló világ dolgait. Aztán egy nap hirtelen ötlete támad: el kellene menni Dublinba, a Bloomsdayre, végigjárni Joyce Ulyssesének nevezetes helyszíneit, és méltó pompával eltemetni Gutenberg aranykorát.
Vila-Matas könyve egyszerre intellektuális pikareszk és egy „érzelmes utazás" regénye - a dublini sikátorok és a Joyce-és Beckett-idézetek szövegfolyosói hol párhuzamosak, hol merőlegesek egymásra. Kizökken az idő és összemosódik a tér, ami drámai találkozásokat hoz Riba számára. Regénnyé formált története a melankólia fenségével és szív-bemarkolóan őszinte iróniával pillant be létezésünk zsákutcáiba, „hátha valaki csak úgy megjelenik, az ember nem is álmodott róla " Vissza