Csöndkiáltó

Előszó

Sokan tudták róla, hogy verset ír, de nem mindenki olvashatta el környezetében verseit. Akkor kezdték komolyan venni a "nyomdász-poétát", amikor versei megjelentek az országos terjesztésű folyóiratok és napilapok hasábjain. Vallott önmagáról, másokról, az életről. Személyesen 1976 márciusában ismertem meg, a vállalat 11-es üzemének dolgozójaként. 1969. szeptember 1. óta dolgozója a Szolnoki Nyomda vállalatnak, szorgalmas, pontos könyvkötő-szakmunkás. Ezzel a kötettel nemes célokat szeretnénk szolgálni. Először is hozzásegíteni Dudás Sándort a publikáláshoz, vállalati kollektívánk társadalmi munkáján keresztül; másrészt lehetővé tenni az EMBER sokrétegű tehetségének, alkotó vágyának kiszélesedését, gyermekkori álmok beteljesülését. És ami fontos: nem érdemtelenül. 1981-et a mozgássérültek, a rokkant emberek megsegítése jellemzi. Dudás Sándort nagyothallása megfosztotta az emberi hang, a szó, a beszéd hallhatóságának örömétől. Adott azonban neki a sors tehetséget a toll forgatásához, ami e kötetben megjelent versekből kiderül.
Mint a vállalat igazgatója ezúton mondok köszönetet a társadalmi munka elvégzéséért a nyomda kollektívájának. Valkó Mihály elvtársnak a válogatás munkájának elvégzéséért, a szakbírálatokért. A Kiadó Főigazgatóságának e kötet elkészítésének támogatásáért. Kívánom Dudás Sándornak, hogy legyen sok öröme versei nyomtatott betűinek olvasásakor. Okozzon sok örömet azoknak, akik e válogatást olvasva megismerik önmagáról és az életről alkotott mondanivalóját. A könyvkötő munka és a versírás szépsége adjon további boldogságot és örömet munkatársamnak, Dudás Sándornak. Vissza