Előszó
Megjönnek a gólyák!
Az öreg varjú fejcsóválva hümmögött, károgott. Egészen féloldalt kellett fordítani a fejét, hogy felpisloghasson a magasba.
- Ez a fiatalság, ez a könnyelmű fiatalság! -...
Tovább
Előszó
Megjönnek a gólyák!
Az öreg varjú fejcsóválva hümmögött, károgott. Egészen féloldalt kellett fordítani a fejét, hogy felpisloghasson a magasba.
- Ez a fiatalság, ez a könnyelmű fiatalság! - motyogta az öreg, - hasztalan beszél nekik az ember, azaz hogy a magamfajta öreg madár, nem hallgatnak rá. Kár, kár, nagy kár! Jaj, még lepotyog az a kis legényke! Kár volna, nagy kár! Igaz, hogy nem fogad szót és mindég a legmagasabb fákra mászkál fel, de mégis kár volna érte!
- Kár, kár, kár, - hangzott csúfolódva a magas jegenyefa ágáról, mintha visszhang kiabálna onnét. A visszhangnak igen vékonyka hangja volt ám! - Ne félj, öreg varjúnéni, - folytatta a magasból jövő hang, - nem esem le. Mer nem is érek rá. Figyelni kell. Mindég figyelni! Borzasztó nagyon. Hogy gyönnek-e mán. Mer gyöhetnének is. Máskor mán gyöttek!
- Persze, - károgta a varjúnéni, - mert máskor ilyenkor már meleg tavasz volt, most meg hideg van. Kár, kár, kár, nagy kár! De azért neked mégsem kellene a vékony nyakadat kockára tenni, fiam!
- Mer nem is teszem. Ez az ágacska egészen jól elbír.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal