Somogy megye múltjából 1981

Előszó

Részlet a könyvből:

"A X-XI. SZÁZADI BIZÁNCI KAPCSOLATAINK SOMOGYI FORRÁSAIRÓL

A magyarországi bizánci kutatás általános ellentmondásaihoz tartozik a X-XI. századi egyházi térítés, valamint az erre vonatkozó források különböző szempontú megítélése.
Történészeink, régészeink és nyelvészeink némelyike egy erős bizánci térítőhatásról, mások viszont csak azok jelentéktelenségéről írnak.
Jóllehet ismerjük a bizánci térítő munka feltételezett X-XI. századi gócait is, sőt újabban a szomszédos dél-dunántúli megyék: Zala, Veszprém, Baranya, Tolna és végsősoron Fejér bizánci emlékeiről, illetőleg a bizánci egyház hatásáról is több tanulmány látott napvilágot.
Teljesen elhanyagolt az öt megye által határolt Somogy Bizánccal kapcsolatos forrásainak a kutatása. Jelenleg úgy tűnik, mintha Somogy rendelkezne a legkevesebb vagy legalább is a legkevésbé tárgyalt X-XI. századra vonatkozó bizánci anyaggal, forrással. Ez a tény és a kutatás terén fellelhető "fehér folt" jelleg indított bennünket arra, hogy megkíséreljük összegezni a somogyi bizánci-kutatás jelenleg rendelkezésünkre álló emlékeit, forrásait.
A magyarországi bizánci kutatás - a különböző, alapvető írásos forrásanyag mellett - a nyelvészeti, a történeti, a régészeti tárgyú bizonyítékokra, így az épületek alaprajzaira, a temetkezések szokásaira, mellékleteire, valamint a művészettörténeti elemzésekre; köztük a kőfaragványok, a különböző festészeti motívumok feltárására és az egyháztörténet, a liturgia anyagán belül a védőszentek, a titulusok vizsgálatára támaszkodik elsősorban.
Ha sorra vesszük a területünkre vonatkozó Bizánccal kapcsolatos történeti forrásanyagot, akkor a Bizáncban megkeresztelt Bulcsu horka és Tormás herceg uralmi területein, a Dunántúlon a keleti kereszténység kérdése problematikusabb, mint a Gyulák uralmi területén. Nemcsak azért, mivel a 948-as adaton kívül alig áll rendelkezésünkre más forrásanyag, hanem azok egy része a területünkön a Bizánccal való kapcsolat kiépülését szinte cáfolni látszik. Skylitzes bizánci krónikája szerint Bulcsu csapatai már a 948-ban Bizáncban történt megkeresztelkedése után törtek be a kelet-római birodalomba, s így szerinte hitében is áruló lett. S ha Bulcsu és kísérete ilyen mértékben "látszatkeresztény" volt, akkor ezt kellene feltételeznünk a vele együtt megkeresztelkedett Tormás Árpád-házi hercegről is." Vissza