Dunának, Oltnak (dedikált példány)

Fülszöveg

A szerző mondja könyvéről: "Szerencsétlen ember vagyok, mert van egy kitörülhetetlen rögeszmém. Ha álmodom, csak azt: egyik reggel betoppanok valamelyik könyvesboltba, s uramisten, hinni sem akarok a szememnek: a világ bármely táján megjelent magyar könyv ott sorakozik a polcokon. Nem fejjel lefelé, nem a pult alatt, nem szellemi dugárukként, táskából táskába, szatyorból szatyorba vándorolva, hanem tisztességgel, rendesen, ahogy az egy magyar könyvhöz illik. Mindjárt tágabb lesz az általunk ismert magyar irodalom, ha Cs. Szabó László (London) esszéi, Határ Győző (London) drámakölteményei, Tűz Tamás (Scarboro), Faludy György (Toronto), Vitéz György (Montreal) és Fáy Ferenc (Toronto) versei és a párizsi Magyar Műhely alkotóinak, Nagy Pálnak és Papp Tibornak "vers-kép-objektjei", Borbándi Gyula (München) és Albert Pál (Párizs) irodalomtörténeti tanulmányai és kritikái olvasójukra várnak Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, a romániai Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Domokos, a jugoszláviai Tolnai Ottó, Domonkos István s a csehszlovákiai Tőzsér Árpád, Dobos László, Cselényi László könyveinek társaságában.
Tanulmánykötetemben ehhez az eszményi állapothoz, Illyés Gyulának az egyetemes magyar irodalmat jellemző szép metaforájához - ötágú síp - igyekeztem igazodni. A könyv mindenik írása e jegyben fogant szerény kísérlet." Vissza