'56 és Kárpátalja

Előszó

Amikor a Vörös Hadsereg 1944. október 27-én Ungvárt is elfoglalta, akkor pár hónapig tartó (1944 október-1945 január) szovjet katonai és a Husztról irányított csehszlovák polgári közigazgatás került be vezetésre, amely külön fejezet Kárpátalja történetében. A kárpátaljai magyarság előtt három út állt: vagy Csehszlovákia, vagy a Szovjetunió, vagy a menekülés az anyaország belsejébe. Aki hallomásból ismerte a bolsevik terrort, az menekült előle, a többség viszont közömbösen vette tudomásul az eseményeket. Helyettük a nép közé szervezetten beszivárgott, a kommunista küldetéstudattal felvértezett Sztálin-fiuk a hadsereg mindenható oltalma alatt döntöttek, cselekedtek. Kárpátalja "sorsrendezői" a Moszkvában előre megírt "forgatókönyv" alapján honosították meg a szovjethatalmat, hogy Kárpátalját emberi áldozatok árán is a Szovjetunióhoz, azaz Ukrajnához csatolják. Beindult a gyilkos gépezet: a lakosság megszűrése, izolálása, begyűjtése, letartóztatása, internálása, elhurcolása... 1944. november 18-a és december 16-a között az NKVD csapatai összesen 22 951 embert tartóztattak le és irányítottak gyűjtőtáborba.
Az eddig ismert levéltári dokumentumok alapján egyértelműen eldönthető, hogy a Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának vezetősége hogyan viszonyult az NKVD akciójához, illetve kijelenthető: részt vettek közvetlenül az akcióban, tudtak a rengeteg polgári személy letartóztatásáról.
Abban az időben a Néptanács vezetősége fontos politikai eseményre készült, és a területen kialakult helyzet nem volt közömbös Ivan Turjanica, a területi pártszervezet vezetője számára. 1944. november 19-én nyílt meg Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártjának első konferenciája, amelyen Kárpátontúli Ukrajna Szovjet-Ukrajnával történő újraegyesülését vitatták meg. Egy héttel később, november 26-án Munkácson megtartották Kárpátontúli Ukrajna népbizottságainak első kongresszusát, amelynek el kellett fogadnia a Kárpátontúli Ukrajna Szovjet-Ukrajnával való újraegyesüléséről szóló kiáltványt. Vissza