Dürer

Előszó

Dürer Albert 1471-ben született Nürnbergben. Magyar ötvöscsaládból származott. Apja, az idősebb Albert, vándorútja során került Nürnbergbe, miután hosszabb ideig Németalföldön a nagy mestereknél időzött. A család sorsa és felemelkedése a polgári rendbe jellemző tünete a kornak és a polgárosodásnak. Az adatokat maga Dürer jegyzi fel 1524 karácsonyán a családikrónikába apja írásai nyomán. Ősei a Gyula közelében lévő Ajtóson állattenyésztéssel foglalkoztak. Nagyapja fiatal korában ötvösinas lesz Gyulán. Apja folytatta a nagyapa mesterségét, egyik nagybátyja, László zablakészítő, másik nagyváradi plébános. Unokatestvére Dürer apjánál tanulja ki az ötvösséget és Kölnben működik Niclas Unger - Magyar Miklós néven. Jellemzőek a felsorolt adatok a magyar ötvösség rangjára és európai kapcsolataira is. Az idősebb Dürer Albert élete kemény és nehéz munkával telt, csak azzal bírt, amit két keze munkájával keresett, éppen ezért nem lett gazdag ember. Sok bántalom és szomorúság érte, de sokan szerették, mert békés, türelmes és jámbor ember volt. Egyetlen gondja tizennyolc gyermekének eltartása és nevelése. Apjának öröme telt benne - írja Dürer - mert látta, hogy szorgalmas és törekvő. Iskolába járatta és miután megtanult írni és olvasni, maga mellé vette s ötvösségre tanította.
Dürer élete eddig a családi kötelékekkel átszőtt céhipar és a kispolgári élet szokott keretei között folyik. A családi környezeten túl a városi élet, a virágkorát élő Nürnberg: fejlődésének tágabb perspektívája. (Kép: Nürnberg, a Hartmann Schedel krónikából.) A falakkal megerősített város fejlődő ipara és kereskedelme a polgári életforma fölényét igazolja számára, a felbomló feudalizmussal szemben. Nürnberg az Itália és Németalföld közötti kereskedelem fontos góca; a város lakossága a 14. századról a 15. századra megkétszereződik. Az építészeti tevékenység már túljutott delelőjén, a nagy vállalkozások készen állnak. Dürer születése évében fejezik be a St. Lorenz templom kórusát az új polgári ízlésnek megfelelően, tágas csarnoktemplomként. A festészet, szobrászat és iparművészet új feladatok előtt áll. Polgári művészekre vár a templomok díszítése. Faragott és festett szárnyasoltárok, szentségházak, díszes kóruspadok elkészítése a feladat. A megrendelők előkelő patriciusok, polgári testületek. A polgárság művészi formái nyomják rá bélyegüket a kor egész művészetére. A késő gótikus formák, a vallási témák polgári tartalommal telítődnek. A német művészet fejlődésének súlypontja a délnémet területekre tevődik. Az udvari művészetből sarjadó németalföldi festészet csiszolt formái átszövődnek a német fejlődésre jellemző naturalisztikus elemekkel. Az osztályrétegződés különbözősége, a városi életnek az olasz és németalföldivel szembeni viszonylagos fejletlensége nagyobb teret enged a parasztság ízlésbeli és típusalkotó befolyásának. A felbomló feudalizmus terrorja csak a 16. század húszas éveiben töri le ezt az életerős osztályt. A művészi igények széleskörűek, sokszor ellentétes érdekű és alacsonyabb társadalmi osztályoknál is fellépnek. A művésznek számolnia kell ezzel. Új művészi ág fejlődik ki: a sokszorosított grafika... Vissza