Dürer

Előszó

Dürer
1471-1528. D
Dürer Albert, a német renaissance és a reformáció korának legnagyobb művésze, a Michelangelo, Lionardo, Raffael, Tizian, Giorgione, Bellini kortársa és részben barátja: magyar ősök gyermeke. Nagyszülői a békésmegyei Ajtóson még magyar levegőt szívtak, atyja is gyermekkorában még magyarul beszélt; ő azonban már Nürnbergben születik és neveltetése körülményei miatt magyar származását a német anya mellett talán tudomásul se veszi, vagy a kor fölfogása szerint nem is tartja fontosnak. Magát állandóan és következetesen germánnak vallja. Egyéni diszpozíciója is annyira sorsszerűen németté teszi, hogy a renaissance esztétikai és a reformáció etikai világfelfogása épen az ő lelkében és művészetében kerül valóságos drámai összeütközésbe.
Nürnberg szabad birodalmi város fejlődésének legmagasabb fokát a XV. század második felében, tehát a Dürer gyermek- és ifjúkorában kezdi elérni. Szorgalmas, jómódú és tekintélynek örvendő polgársága főkép iparral és kereskedelemmel foglalkozik. Még a távoli Indiával is van összeköttetése. Általában a gazdag polgárság székhelye, az akkori »Németország Firenzéje«, »Észak Velencéje«, bár e városok ízlése, műveltsége és a művészetért áldozni is tudó mecenásai nélkül.
A fiatal Dürer e gazdag és előkelő városban, azonban szegény, mesterembersorban élő szülők kispolgári körében és ugyancsak a mesterség megélhetést nyújtó gyakorlásában, kevés általános műveltséggel nő fel legénymódra először édesatyja ötvös-, azután a Wolgemut festőműhelyében, mely szomszédságukban van. Vissza