Dzsingisz khán I-II.

Fülszöveg

V. G. Jan kitűnő történelmi regénye a XIII. század elejét idézi fel, a tatár hódítások kedetét. A szegény családból származó Terudzsin (ez volt Dzsingisz khán eredeti neve) sikeres politikai tettei után hatalmas hadsereg, majd a keleti világ ura lesz. Meghódítja Kínát, leigázza Bokharát, Szamarkandot és Khorezmet, mellékhadai pedig a "leharapott mancsú párduc", Szubutáj-Bagatur és Dzsebe-Nojon vezérletével végigdúlják Dél-Oroszországot.
Dzsingisz khán árnyaltan, nagy műgonddal kidolgozott alakja írói remeklés. Ez a vérszomjas és visszataszító figura mindvégig megőrzi komor fenségét, fekete ragyogását. Kegyetlen, mániákus zsarnok: a vér és az arany démoni bűvöletében él. Amikor öregszik és már kísértik a halál rémei, éjszakánként a sátor nyílásán át figyeli az eget, mintha láthatatlan ellenségeit kémlelné. Magához rendeli a nagy kínai bölcset, Csan Csun-Cü-t, hogy elkérje tőle a halhatatlanság italát, de a bölcs tudja, hogy minden halandó, és békére inti őt. Dzsingisz khán azonban nem ismeri a béke szavát, halála előtt is új csatákra szólítja unokáját, Batu khánt. Halála volt élete egyetlen veresége.
A mű adatszerű pontossággal tájékoztatja az olvasót Dzsingisz khán életéről és hódító politikájáról, de nem válik történelemkönyvvé: V. G. Jan elsőrangú regényíró, aki a történelmi adatok valóságát izgalmas mesével és regényes elemekkel teszi teljesebbé, és emberileg rendkívül hitelessé. Vissza