E. Kovács Péter: Zsigmond király és Velence (1387-1437). Az oroszlán ugrani készül (1387-1411)

Tartalom

A szerző előszavából:
Élettapasztalatom és egyre növekvő szkepticizmusom okán tökéletesen biztos vagyok, hiába adtam "Az oroszlán ugrani készül" alcímet a Zsigmond király és Velence kapcsolatát taglaló könyveim első kötetének, így sem vásárolják meg annyian, mint ahányan a Dragan Ivkov és ?or?e Lebovia szerzőpáros alapötletéből (Pestis XX.) készült filmet "hopp egy légy" Bujtor Istvánnal megnézték. Mellékesen ez így van jól, a szakmunkáknak születésük pillanatától ez a sorsa. A fanyalgók nyugtatására megjegyzem, minimum ketten átbetűzik. (A szerző és a szerkesztő.). A felső határt nem ismerjük, akár a csillagos ég, senki sem tudhatja előre. A művelt kisközönség kiszámíthatatlan. A realitások talaján maradva, már azzal is elégedett lennék, ha a történészek közül többen a polcukra tennék és alkalomadtán hivatkoznának rám. Szerény a vágy, noha egy mondat néha fontossá tud válni, írják azt a zsarnokságról, netán a lagúnák városáról.
Maradjunk az állatok királyánál. Szárnyat viselt és meghatározó szerepet játszott 14-15. századi históriánkban. Magyarország és a Köztársaság kapcsolatát sokféleképpen jellemezhetnénk, ebbe belefér az "egy szomszédság küzdelmes története" kifejezés is. Nekem az "oroszlán sajnos ugrott" szavak jutottak az eszembe, amikor a Zsigmond-kori - elsősorban politikai - kapcsolatokat kezdtem vizsgálni. A horvát tengerpartot jogosan szerető honfitársaim legnagyobb bánatára, ekkor kerültek ugyanis végleg velencei kézre azok a városok és szigetek, amelyek meglátogatásakor a mai napig azzal szembesülhetünk, Josip Broz Tito-Walter (1892-1980) dacára mit jelent, amikor a 15. század elején a gondolák életét egy európai nagyhatalom vette a kezébe.

Témakörök