Indiai kaland

Előszó

Részlet:
A marabari barlangokat kivéve - és ezek is húsz mérföldnyire vannak - chandrapore városa nem dicsekedhetik semmi különleges látnivalóval. A Ganges folyó inkább szegélyezi, mint mossa. Két mérföldnyi hosszúságban nyúlik el a part és alig lehet megkülönböztetni attól a hordaléktól, amit bőségesen rak le. A folyóparton sincsenek fürdőlépcsők, minthogy a Ganges itt véletlenül nem szent; sőt valójában folyópart sincs és a bazárok egészen elzárják a folyam széles és változatos panorámáját. Az utcák közönségesek, a templomok nem keltenek különösebb hatást és noha van a városban néhány szép ház, ezek kertekben rejtőznek vagy olyan ösvények mélyén, amelyeknek mocska a meghívott vendégeken kívül mindenkit elriaszt. Chandrapore sohasem volt nagy vagy szép, de kétszáz évvel ezelőtt az akkori császári Felső-India és a tenger közötti útvonalon feküdt és a szép házak még ebből a korszakból származnak. A díszítő hajlam megrekedt a tizennyolcadik században, demokratikus pedig nem volt soha. A bazárokon nincs semmi festés és alig akad valami szobrászmunka. Mintha még a fájuk is sárból volna, lakói pedig mozgó sárból. Olyan megalázottnak, olyan unalmasnak tűnik, fel minden, amin a szem megakad, hogy amikor a Ganges ideér, az ember azt várná, hogy visszamossa a földbe ezeket a kinövéseket. Házak dőlnek össze, emberek fulladnak a vízbe és benne maradnak, amíg el nem rothadnak, de a város általános körvonala makacsul ugyanaz marad; itt megduzzad, amott összezsugorodik, mint valami alacsonyrendű, de elpusztíthatatlan életforma. Vissza